Édes Egyetlenem!
Jaj, jaj, már megint hiába mentem ki a tóhoz. Illetve nem teljesen hiába, mert három jó lapcsánkát azért ettem, de ennyi volt az összes eredmény, meg az ott eltöltött bő egy óra, hiszen a tónál mindig megdobban a szívem, de most mégsem dobbant akkorát, mint kellett volna, mert az igazi dobbanást ezúttal Te tudtad volna kiváltani, és nem a táj szépsége. Pedig sikerült gyönyörű rózsákat vennem, ha rápillantasz az alábbi képre, erről Te magad is meggyőződhetsz. Ott látható a kis csomag is, amelyben még a téli meglepetés lapul, kitartó, hűséges udvarlód vagyok, azt azért el kell ismerned, viszont a születésnapomig már nem szervezek több randevút, ellenben nagyon bátorítalak arra, hogy Te szervezz. Tényleg minden szabadság nap számít, illetve minden nap nagy veszteség, ha egymás nélkül töltjük el. Szeretlek, puszilom az arcodat!
Kis Herceged
Ui: Az augusztus 8-i randevúnkkal kapcsolatban (úgy értem, hogy ha addig Te nem szervezel mást) valószínűleg lesz egy fontos kérésem, pontosan egy héttel előtte, az augusztus 1-jei blogbejegyzésben fogom leírni, tehát kérlek, hogy azt mindenképpen olvasd el!
