Édes Egyetlenem!
Sok nap után most van először picit több időm úgy, hogy nálam van a számcsi is, vagyis írhatok Neked bőven, miközben remélem, hogy gyakorlatilag ez az utolsó ilyen lehetőség, hiszen a holnapi nap megint elég zsúfolt, utána Németország, az sem a tengés-lengésről fog szólni, utána meg talán találkozunk, és akkor több pötyögésre már nem lesz szükség. Nem tudom, mért volt jó az, hogy nem együtt töltöttük el a szabadságunkat, illetve nekem még lesz egy hetem aug. 8. után, viszont arról fogalmam sincs, hogy Te hány szabad nappal rendelkezel. Persze ez a legkevesebb, de idén olyan gyönyörű élmények érhettek volna minket, hogy a szívem belefájdul, ha arra gondolok, hogy azokat a szép élményeket nem együtt éltük át mégsem. Én tudom, hogy az ember elsősorban nem a gyönyörködésre van kitalálva, de másodsorban azért az is célja az életünknek, és leginkább ilyenkor, nyáron a szabadság alatt van rá jó alkalom. Az utazások egy kicsit mindig össze is gyűrik az embert, de az nem baj, sőt azzal együtt jó az egész, az is segít abban, hogy az ember picit kívül állóbb módon nézelődjék, ilyenkor tényleg plasztikusan látszik, hogy vannak más perspektívák is, nem csak azok a jól bejáratottak, amelyekben nagyon otthon érezzük magunkat, de amelyek éppen ezért sok újat már nem mondanak. Újabb és újabb nézőpontokat kell találni, újabb és újabb szempontok szerint kell átgondolni mindig, hogy hol tartunk, merre megyünk, és miért megyünk arra, amerre. Ez az élet egyik legfontosabb jellemzője, enélkül minden megreked elég hamar, és marad egy kétségbeesett ragaszkodás a megszokotthoz, ami viszont nem épít rajtunk semmit, csak darálja az egyéniségünket, a személyiségünket bele a földbe. Na hát, nem erre születtünk, és Számodra se ezt tartogatom. Egy örömmel vállalt, helyénvaló, rendben lévő párkapcsolat az, amire mind a kettőnknek égető szüksége van már nagyon régóta. Rengeteg dolgot ki tudnék találni, hogy az életem változatosabb legyen, de érzem, hogy a csúcsok csúcsa az lenne, ha Veled élhetnék. Nekem is és Neked is! Az nagyon hosszú időre, mondjuk az életünk végéig ellátna minket olyan helyzetek, olyan élmények sorával, amelytől mind a ketten kivirulnánk. Sok mindent megjártam, sok mindent megértettem, sokkal jobban tudom, hogy hogyan kell nézni erre a földre, az életünkre, magunkra, egymásra, sokkal jobban tudom, mint 8 éve, amikor még tényleg eléggé el voltam veszve. Most sem vagyok vérprofi, sőt attól a Jóisten óvjon is meg, de sokat változott, fejlődött a látásom, azért is, mert belementem sok olyan helyzetbe, amelyhez némi bátorságra is szükség volt. Belementem, egyikbe-másikba belebuktam, de a többségéből azért jól jöttem ki, illetve a bukások is hoztak a konyhára. Igyekszem tudatosabban élni, tudom, hogy egyedül a becsületes, igaz törekvések képesek az embert komoly tisztulásokig és áttörésekig elvinni. Tudom, hogy azok a becsületes, igaz törekvések sem maguktól értetődőek, tudom, hogy bármihez is kezdünk, abban van sok hamisság, egoépítő, hatalmi visszaélés, de azt is tudom, hogy ezen az alapon nem lehet lecövekelni, mert a talentumokat forgatni kell, mert a talentumok a forgatás által szaporodnak és válnak fényesebbé. Nincs ez máshogy a párkapcsolatokban sem, egyik sem indul tökéletesen, de mindegyik növekedhet, tisztulhat, ha a feleknek van bátorságunk kijátszani a benne lévő esélyeket. Olvasgatod a blogomat már nagyon régóta, és tudom, hogy közben Te is szereztél nem kevés tapasztalatot. Tudom, hogy már Te se az vagy, aki nyolc éve voltál, és tudom azt is, hogy létezik olyan, hogy érett nő. Létezik, megyek az utcán, a Balaton partján, a mólón, és látok érett nőket. Már van egy kis szemem rá, elég jó biztonsággal ki tudom szúrni őket a vihánckák között, főleg az arcukat kell nézni, meg a tartásukat, meg a mozdulataikat, mert azok sok mindent elárulnak. Azt nem mondom, hogy nagyon sok ilyen nő van, de sokkal több, mint gondolnád, és az már bőven elég ahhoz, hogy az ember hinni tudjon bennük. Nagyon szép dolog a fiatalság is, meg a hajnalig tartó bulizások heteken keresztül, de nem az a végállomás. A világnak szüksége van érett, tudatos, szélesebb távlatokban is felelősséget vállaló férfiakra és mellettük olyan nőkre, akik örülnek a férfi törekvéseinek, és elfogadják mindazt, amit a férfiak értük is tesznek, sőt elfogadják saját ellenpont szerepüket is, és örülnek mindannak, ami a kettőjük között kifeszülő íven létrejön, mert tudják, hogy azok a dolgok máshogyan nem is tudnának bekövetkezni, és tudják, hogy a férfi mellett, a férfivel megélhető helyzetek nélkül az összes nőiességük beléjük sülne, később pedig beléjük öregedne. Óriási hiány van egymást érteni akaró, a kapcsolatban egyformán kibontakozni és kibontakoztatni vágyó férfiakból és nőkből, a világnak most sok mindenre van nagy szüksége, de a sok közül az egyik nagyon fontos pont az, hogy valódi párok jöjjenek létre. Elég rossz a helyzet, nem ecsetelem, látod Te is a kék meg a sárga plakátokon, látod Te is, hogy Európa hova tart, látod Te is, hogy a gazdaság hova tart, látod Te is ezt a globális méretű tehetetlenséget, látod Te is, hogy mekkora sebességgel szorul ki az emberség az egész világból. Ezekre a jelenségekre mindenkinek magánemberként is lépnie kell, keresnie kell magában, hogy mivel tehet a rossz tendenciák ellen, de közben mindenkinek tudnia kell azt is, hogy pont a találkozások jelentik a legfontosabb gyógyírt a föld sebeire. A találkozások, amikor két ember elkezdi érteni egymást, és azt, hogy mi dolguk is van egymással. Én ezt egy picit mindig is értettem, és azért nem is gondoltam arra soha, hogy elhagyjalak, illetve legfeljebb néhányszor pár hétig fordult meg a fejemben az, hogy talán nem is Te vagy a társam. Mert azon a párszor néhány héten kívül mindig nagyon világosan éreztem, hogy dehogy is nem! És érzem most is, itt a Csángó utcai lakásban, a levélírás közben, és éreztem a múlt héten is a Balatonban úszva vagy a Balaton felvidék lankáin kerékpározva. Szinte éreztem a jelenlétedet, láttalak a tájban, láttalak a vízben, láttalak a nyaralók vidám tekintetében, hallottalak a szél suhogásában, éreztelek a finom, félédes badacsonyi borok ízében. Láttalak, hallottalak, éreztelek velem voltál! Akkor meg mért nem vagy velem egészen? Mért kell egyedül felszállnom életem első saját pénzen vett repülőjegyemmel a WizzAir badeni járatára? Mért nem mehetünk el együtt Strasbourgba, mért nem látogathatjuk meg együtt belvárosa csatorna parton fekvő festői sétányait, mért nem kávézhatunk együtt valamelyik kedves kis teraszán? Mért kell ezeknek a napoknak is Nélküled telniük? Mért nem tudunk túllátni a falakon, a megfélemlítések, az irigységek szürke falain? Mért nem indulunk el egymás felé? Mért, mért, mért? Ugye, ezek most már nem lesznek kérdések? Ugye, ez lesz az utolsó olyan utazásom, ahová elhívtalak, de Te nem jöttél el mégse? Ugye, szeretni fogsz hétfőtől? Én is szeretni foglak Téged a legjobb tudásom szerint, szívem minden érzékenységével fogok figyelni Rád. Ne félj lépni, attól félj inkább, hogy mi mindenről maradsz le, ha nem lépsz! Tudom, hogy mért hívlak, és azt is tudom, hogy nem fogod megbánni, ha egyszer eldöntöd tényleg, hogy csak Gyuri, és más szóba se jöhet, és eddig is milyen bolond voltam, hogy nem vele éltem! Mert szükséged van egy ilyen döntésre, mert rettenetesen hiányzik Neked egy ilyen döntés. Nem láttalak három éve, de ez mégis üvölt abból a történetből, ami velünk zajlik. Hogy mennyire hiányzik Neked a saját döntésed, és nem is csak három év óta. Hogy amíg ne mered kimondani azt az egészséges és teljesen normális igent, amelynek a kimondására, már régóta készülsz, nem lesz nyugtod sehol és senkivel, főleg pedig egyedül nem lesz semmi értelmes távlata az életednek. Lehet egy csomó mindent csinálni egyedül, egy ideig még talán meg is könnyebbíti az embert, hogy nem kell máshoz alkalmazkodnia, de ez a könnyebbség nagyon hamar átcsap unalomba, érdektelenségbe, és egy csomó pótcselekvésbe végül. Nem kell Neked ez az utóbbi "kifutás", mert az nem kifutás, csak befelé fordulás, egy sötét csőbe menés, ahonnan nincs kijárat, mert az ember, a nő attól csak rigolyásabbá, nyűgösebbé és egyre szerethetetlenebbé válik, és onnantól kezdve beindulnak az ördögi körök, amelyek akár súlyos depressziókhoz is vezethetnek. Nem kéne Neked ilyen veszélyeknek kitenni magad. Sokkal szebb virág vagy Te annál, mint hogy csak úgy elfonnyadj a kert végében. Gyönyörű virág vagy gyönyörű, finom illattal, szeretettel, jósággal a szívedben, amelynek a felélesztése nem is olyan nagy feladat, mint amennyire most talán annak érzed. Ha meg nagy feladat, akkor majd segítek benne. Mosolyt varázsolok az arcodra, és az a mosoly majd szép lassan át fog melegíteni Benned mindent. Csiribú-csiribá, Badenben sok mindent lehet kapni, biztos van varázspálca is, megpróbálok beszerezni egyet. Csak aztán ne ellenkezz, amikor majd előveszem, hogy használjam. Oké :-)?
Szeretlek...
Kis Herceged
