Édes Egyetlenem!
Elég késő este van már, nem sok perc van hátra a napból, de pálcikát még nem láttam ma. Lehet, hogy lesz még, és akkor sztornó az, amit most fogok írni, de ha nem, akkor legyen egy új szabály. Akkor legyen az, hogy van még összesen három nap hiányzási lehetőséged (a mai napot, illetve a mával kezdődő távollétedet még nem számítva), és ha az a három nap is letelik, akkor utána sokat fogok szigorítani a blog látogatási követelményen, nagyjából annyit, amennyit a 88 napos csendjáték elején mondtam vagy inkább céloztam rá (szükség esetén le fogom írni pontosan). Ha ma éjfélig nem jössz, akkor holnap nem fogok írni Neked, és utána addig leszek szótlan, amíg nincs három egymást követő látogatás, hiszen most ez a rendszer. Utána viszont ez a három napos szabály meg fog szűnni, hisz akkor már nem lesz értelme. Nem örülök annak, hogy változtatnom kell, de ezt így nem csinálhatjuk az utolsó harsonák megszólalásáig. Valamit tenni kell, valamit lépni kell, rengeteg idő múlt el, senkinek se lenne jó, ha továbbra is csak pattban tartanánk egymást.
Ha a hátralévő szűk félórában mégis lesz pálcika, akkor folytatódik az írás, és nincs semmi változtatás a látogatási feltételekben sem. Legalábbis egyelőre! Mert túl sok hiányzást már akkor se szeretnék tolerálni, ez azért látszik az előző bekezdésből, azt hiszem. Nem arról van szó, hogy nem szeretlek már, éppen ellenkezőleg, szeretlek nagyon, és ezért aztán változtatok a Te érdekedben is. Ne félj, most is csak azt mondom, hogy ne félj se magadtól, se tőlem, nem vagy rossz ember és én sem vagyok az, de a fejlődés útjára kell lépnünk mind a kettőnknek, mert különben nem lesz velünk semmi. Puszi az arcocskádra!
Kis Herceged
