Édes Egyetlenem!
Későn vettem észre, hogy egy kis technikai malheur lépett fel, és amiatt lehet, hogy ez a bejegyzés már tegnap este a szemed elé került. Ha így volt akkor, bocsi, nem akartam. Ebben az esetben tegnapra két olvasnivaló jutott, mára viszont nem jut egy se, ami kicsit aránytalan, ezt be kell ismernem, de holnap is lesz nap, ma pedig van időkapu, illetve az van mindig. Csak szólok :-)!
Ma már sokat ültem a gép előtt, hadd ne írjak sokat! Egyébként meg írtam sokat pénteken meg tegnap is, nem nagyon hiszem, hogy egy nap alatt fel lehetett volna dolgozni ezeket a leveleimet, vagyis ha kapsz rájuk még egyet, abból mind a ketten jól fogunk kijönni. Nagyon szeretlek, nagyon várlak, és közben rengeteget dolgozom. Szinte annyit, amennyit bírok. Nem csak a cégemnek, illetve nem is az a legfontosabb része, főleg akkor nem, ha magában, illetve puszta pénzkeresésnek tekintjük a belső tartalma nélkül. Ezekről szóban tudnék Neked pár dolgot mondani, bár nem ez lenne a fő téma akkor sem, ha együtt élnénk. A mi kapcsolatunk más lenne, egészen más, és pont az lenne benne a nagyszerű. Hogy olyan kapcsolatom senkivel se lenne, mint Veled :-)! Jaj, csak már itt lennél! Akkora örömmel ölelnélek meg, és az annyira jó lenne Neked :-)! Gyere most már, gyere el ebbe a káoszba, ami a lakásom, majd keresek egy ülőhelyet valahol, például az ölem kiválóan megfelelne erre a célra :-)! Továbbra is nézem minden délelőtt 10 után a telefonomon az időkapu látogatottságát, és továbbra sem találok benne elegendő számú pálcikát. Az elegendő szám ugyanis az egy lenne két egymás követő nap, de sajnos annyi sincs, nincs, nincs, akárhogy is sasolom, mért nincs? Mert még nem dolgoztad fel a pénteki és a vasárnapi leveleimet? Mert utána majd lesz? Jó, akkor hagylak, dolgozzál fel, dolgozd fel a leveleimet, dolgozd fel az életed, dolgozz fel mindent, ami történt Veled és velem, és ha már jól kidolgoztad magad, akkor várlak szeretettel egy kis pihenőre. Minél hamarabb végezd el a munkádat, és aztán gyere. Puszi-puszi!
Kis Herceged
