Édes Egyetlenem!
Szerintem most már szeresd azt, aki Rád talált, és tedd őt minden lehető eszközzel boldoggá, jó? Úgy érzem, minden nehézséged abból fakad, hogy ezt a lehetőséget nem használod ki. Ez csak egy vélemény, de azért fontold meg nyugodtan :-)! Ha van ennél jobb az életedben, akkor persze, nem érvényes, de akkor az Te találd ki. Viszont a jelek egyelőre nekem azt mutatják, úgy értem az olvasási jelek, hogy Te sem bővelkedsz ötletekben.
Lehet, hogy ezt már leírtam párszor? Lehet! De azon kívül, hogy írogattam, még sok minden mást is csináltam, és még fogok is. Tele vagyok ötlettel, és ezután is fognak jönni újak, a megfigyelésem az, hogy új ötletek jönnek minden nap, illetve a régiek is mindig új színben, új árnyalatban jelennek meg. Ezt hívják életnek, hogy minden nap minden új, még a régi dolgok is. Bele voltál keveredve sokáig az ellentmondásaidba, de bízom abban, hogy lassan kinősz közülük. Én is kinőttem egy csomó mindenből, de nem hiszem, hogy ezzel egyedülállót tettem volna. Egy tágas, nagy világ vár ránk tele kalanddal, tele szeretettel, tele emberi megvalósulással. Annyi minden jót lehet csinálni, hogy az elképesztő, és elnézve a környezetünk sebeit azt hiszem, hogy kell is. Mert egész borzasztó dolgok is történnek körülöttünk, és abban, hogy ne történjenek nekünk is van részünk. Nem nagy, egy hétmilliárdodnyi, de azért az sem elhanyagolható, ha figyelembe vesszük, hogy mi minden van megakadva, sőt erős hátramenetbe lökve, és akkor még finoman fogalmaztam. Azt gondolom, hogy a Föld sebei és a mi kis egyéni sérüléseink nem választhatók szét egymástól, így aztán azzal, hogy kigyógyulunk a mi kis privát betegségeinkből, már a többiek gyógyulásának útjára is lépünk. Hogy utána mi jön, azt a jó ég tudja, de az eleje mégis itt van, abban, hogy Te is, én is számot vetünk a helyzetünkkel, a történettel, amelyik velünk játszódik le, vagyis szépen elvállaljuk azt, ami ránk tartozik.
Nekem az is megoldás, hogy valaki mást szeretsz, de akkor indulj el a másik felé, és éljél vele! A lényeg az, hogy éljél, hogy ne zárkózz be a félelmeid elől egyetlen szűk térrészbe se! Ne zárkózz be levegőtlen szobákba sem fizikai, sem lelki értelemben! Legyen valaki az életedben, aki mindent megkap Tőled, amit csak adni tudsz a Számára. Úgy kell Neked ez a szeretet, mint a falat kenyér, mindig azt mondom, hogy a szeretet nem is annak kell nagyon, aki kapja, hanem annak, aki adja, mert az illető leginkább saját magát dobja fel vele. Most nem tudok többet írni, mert menni kell, de ne tétovázz, lépj, vannak esélyek, még mindig rengeteg esélyed van, amíg élsz, minden nap egy esély, ha úgy tekintesz rá, de nem múljon el sok idő! Szeretlek, várlak vagy menjél el végleg, de akkor a blogról is! Valamelyiket küzd ki. Plíz (Puszi az arcocskádra :-)!
KIs Herceged
Ui: Átolvastam még egyszer, de egy dolog hiányzik belőle, illetve félreérthető lehetett más bejegyzésekben is, például a vasárnapiban, ezért most vastag, piros betűkkel írom le. Nem szeretném, ha más jönne le Neked a szavaimból, mint amit gondolok. Eszedbe ne jusson úgy itt hagyni a Kisbolygót, hogy nem történt semmi lényeges előrelépés az életedben. Eszedbe ne jusson visszavonulót fújni a semmibe, mert az nem megoldása ennek a történetnek. Valamit tennem kell, szabályokat kell hoznom, mert nem kommunikálsz velem máshogyan, csak a pálcikáiddal, de ne menj el, ha nincs jó vége, mert az rettenetes lenne, ha elmennél, és utána - ki tuja mikor - derülne ki, hogy nincs megoldva semmi. Az borzasztó lenne! 12 évet áldoztunk mind a ketten az életünkből arra, hogy legyen valami ebből a történetből, kétszer 12 évnek nem lehet vége úgy, mint egy ködbe vesző országútnak. Ha nem mersz vagy nem akarsz beszélni velem, figyelni fogom a pálcikáidat akár évekig is még, ha el kell költöznöm, akkor Budapestről fogom figyelni, de az végzetes lenne, ha egyszerűen elmennél, és főleg az lenne rettenetes, ha csak azért mennél el, hogy ne legyél a terhemre. Nem vagy a terhemre, szeretlek és mindent elvállalok Érted! Mindent, érted? MINDENT!!! Semmit nem ér az életem, ha nem tudok valahová jutni Veled! Nem mondom, hogy együtt kell élnünk feltétlenül, el tudok képzelni olyan kifejletet is, hogy nem, de azt nem tudom elképzelni, hogy nincs semmilyen kifejlete egy ilyen 12 évnek. Nem mondom, hogy Nélküled nincs értelme az életemnek, de annak, ami velünk történik, szeretnék a végére járni minden képpen. Ha kibontakozik az életed Nélkülem, nem bánom, de az, amit eddig láttam belőle, nem erre utal. Nem erre utal ez a nagyon bizar kapcsolattartás sem, amely ezen a blogon zajlik, nem erre utal ez a majdnem teljesen egyoldalú kommunikáció, nem arra utal ez a látszólag teljes patt helyzet sem. Hogy írhatok Neked, de nem is, hogy olvasol, de nem is, hogy vagy, de közben elrejtőzöl a virtualitás védőszárnyai alá. Ez nekem nem a kibontakozásról szól. És amíg, nincs kibontakozás, addig ez a történet tart, és addig én tenni akarom a saját részemen benne. Nyíregyházán is, Budapesten is, bárhol. Ne menj el értelmetlenül, ne menekülj csak úgy! Ne tedd ezt velem, ne tedd ezt velünk, ne tedd ezt magaddal! Nagyon-nagyon szeretlek, és végig akarom játszani, amit elkezdtünk!
