Édes Egyetlenem!
Ma sem volt pálcika eddig, és könnyen lehet, hogy nem is lesz egyáltalán, hisz késő van már, a napocska például már rég nyugovóra tért. Ez a harmadik pálcika mentes nap, de egyelőre nincs kedvem szabálymódosító blogbejegyzést írni. Dani lakásának az erkélyén pötyögök, várom, hogy hazaérjenek, pillanatnyilag ez az egyik legnyugalmasabb pont az egész világon, kár lenne egy ilyen pillanatot buta ügyrendi kérdések körüli nyűglődésekkel agyon vágni. Inkább azzal a feltételezéssel élek, hogy nagyon szeretsz és hamarosan vissza fogsz jönni hozzám, csak előtte még kivetted a szabadságodat. Ez egyébként nem is olyan rossz ötlet :-)! Holnap talán rátérek a többi dologra, bár nem tudom, hisz ha nem olvasod a blogot, akkor tulajdonképpen mindegy, hogy mit írok. Egyelőre elbúcsúzom, nagy szeretettel gondolok Rád! Puszi az arcodra!
Kis Herceged
