Édes Egyetlenem!
Jaj, de nehezen válik valósággá ez a szerelem! Mikor leszünk már meg vele? Bizonyára akkor, amikor majd ki merjük mondani, hogy a párkapcsolatok legvégső célja sok közhiedelemmel ellentétben az, hogy két ember jobbá váljon általuk. És attól - persze - a világ is. Mert a világ akkor lesz jobb, ha a benne élő emberek jobbak lesznek, nincs más módja a fejlődésnek… Telnek-múlnak a napok, hullanak az őszi falevelek, a múlt héten szóba hozott fejlemény még nem alakult tovább, tehát arról most nem tudok mit mondani, viszont hosszú idő után megint írtam egy verset Neked. Fogadd szeretettel! Puszi az arcocskádra :-)!
Kis Herceged
Ui: Egyébként nagyon köszönöm, hogy megint velem vagy, és szorgalmasan látogatod a Kisbolygót, ahogy kértem. Nem mondom, hogy ez a végállomás, de egy jó út felé. Növekedj, illetve hagyjad, hogy a növekedésed szépen teret nyerjen a szívedben, közben én is ezt teszem, és ha mind a ketten elég figyelmesek leszünk a magunk dolgára, akkor hamarosan lesz elég bátorságod lépni felém. Persze, hogy nagyon várom, de addig kibírom Nélküled. (Viszont tovább egy perccel se :-)! Még van pár rejtvény a fejemben, nem tudom meddig fogja termelni az agyam ezeket a mókás feladványokat, de azt megígérem, hogy ha feladványok sora meg is szakadna, a képek sora biztosan folytatódni fog, amíg fel nem ragyogsz az égen. Jöjjön a vers:
A készség, az odaadás vágya és az izgalom
Vetít fényt női léted tündöklő szövetére...
Lemondanál róla? Pár dolog talán könnyebb nélküle,
De nem tudom, hogy egy fájdalommentes ál-biztonság annyit ér-e
Sokáig bujkáltál előlem s a félelem elől,
A föld mélye, a Rád csapódott tárnaajtó elrejt,
Ám bennem bízhatsz, én kiáslak, visszahozlak!
Lassan váljunk egymás számára ajándékká,
Az otthonunkat pedig majd hívjuk úgy:
Megajándékoz-lak :-)!
