Édes Egyetlenem!
Kicsit túljártál az eszemen, illetve arra nem gondoltam, hogy a csendes napokon is fel fogsz lépni a Kisbolygóra, ráadásul azt sem tudom pontosan, hogy a hét alkalmat hogyan kéne számolnom, viszont nem akarok Neked csalódást okozni, ha szerinted már letelt, tehát én most inkább levelet írok Neked, és nem képet teszek fel. Az alapállás nekem továbbra is az, hogy nem döntöttél, de nagyon azon vagy, hogy dönts minél hamarabb, és a pálcikáid mutatása, vagyis a kommunikációnak az egyetlen olyan módja, amelyre rá tudod venni magad, kifejezi a kérésedet, hogy még mindig várjak Rád. Számomra ez a jelenségek egyetlen logikus interpretációja, amely szerint természetesen várok Rád tényleg, de az is lehet, hogy Te vársz arra, hogy valami nagyon elbűvölőt írjak. Elbűvölőt ugyan nem fogok írni (egyébként már írtam sokat olyat eddig), de az talán átsugárzik a szavaimon, hogy szeretlek, és az is, hogy egy cseppet sem érzem esélytelennek, hogy belőlünk, kettőnkből egy példamutató és nagyon aranyos pár jöjjön létre. Szabályokat nem fogalmaznék, mert rájöttem, hogy a szabályokat rühellem, de továbbra is kérem, hogy olvasgasd vagy nézegesd a Kisbolygót szorgalmasan. Ha ismét eltünedeznének a pálcikák, akkor megint el kéne kezdenem vakarózni, meg szankciókat hozni... Hát, tudod, hogy kinek van ahhoz kedve? Egy biztos: nekem nincs!
Mellesleg az, amire október végén már céloztam, ma fixálódott, a történetünkbe oly szépen passzoló fejleményről van szó, viszont most nem írom le, hogy pontosan miről, mert még mindig él bennem a remény, hogy legkésőbb karácsony körül találkozhatunk, és akkor majd élőben elmondhatom, az jobb lenne. Úgy szövődnek össze az utolsó szálak, úgy kerülnek a helyükre az utolsó képkockák, mint a mesékben, ha megtudnád, hogy miről beszélek és főleg akkor, ha belegondolnál, hogy miért mesébe illő, minden bizonnyal kiverne a hideg verejték vagy a forró láz, de a legvalószínűbb az, hogy mindkettő. Nekem ne mondja senki, hogy az életünk nem egy csodálatos, végtelenül nagy műgonddal és legalább akkora szeretettel összerakott személyiség-, vagy még egyértelműbben fogalmazva emberfejlesztő tréning, mert az, de olyan meglepő fordulatokkal néha, hogy néha szinte lefordulunk a székről. Ez most pont egy ilyen fordulat volt, hasonlatos az érzés ahhoz, amikor kiszámoltattam a Word-del, hogy melyik a százezredik szó a Neked írt naplóban, de lehet, hogy még annál is ütősebb. Szóval a részletekbe nem megyek bele, de az üzenet lényegi része azért megvan, remélem :-)! Jó, tudom, hogy Te nem hiszel a mesékben, de ki foglalkozik azzal, ha én meg hiszek Helyetted is bőven. Az élet addig fog Téged csodákkal bombázni, amíg rá nem jössz, hogy mind közül a legnagyobb csoda pont Te magad vagy :-)))!
Na, most hogy ilyen hatékonyan leírtam minden fontosat, nem is szaporítom tovább a szót. Valahogy ki akarom fejezni, hogy nagyon örülök a visszatérésednek, és mivel az én eszközeim is korlátozottak, azt találtam ki, hogy mostantól nem hét, hanem öt naponta fogok igazi levelet írni Neked, míg a köztes napokon továbbra is nagyon szép képekben gyönyörködhetsz majd. Holnaptól folytatom azt a túrát, amelyet kezdtünk, de ne félj, mert a kedvenc tavam körbejárása és körbefényképezése már véget ért, vagyis lesz egy kis változás a táj hangulatában. Meleg ruhára viszont előbb-utóbb szükség lesz :-)!
Puszillak, szeretlek nagyon, Boldog Mikulást is!
Kis Herceged
