Édes Egyetlenem!
Úgy látom, kicsit megbátorodtál, december 8-dika óta folyamatosan sorakoznak a pálcikáid megint. Örülök nagyon,ennek a fejleménynek, de gondolom, hogy még többet szeretnél Te is, mert én igen :-)! Látod, örök elégedetlen vagyok, illetve addig biztosan elégedetlen leszek, amíg nem láthatlak, és nem ölelhetlek meg. Mert a Jóisten nem véletlenül teremtett minket férfinak és nőnek, és nem is azért, hogy Te egy harmadik emeleti lakásban gubbassz, amíg én Tőled kevesebb, mint egy kilométerre egy másik harmadik emeleti lakásban írogatom a 2500-dik blogbejegyzést Neked, hanem azért, hogy együtt éljünk, és együtt nevelkedjünk tovább. Nagyon szeretlek, és megértem, hogy nehezen alakul ki az, aminek viszont mégis csak ki kell alakulnia valahogy. Ahogy már sokszor mondtam, egy nem könnyű világban nőttünk fel, és a temérdek rossz hatástól nagyon nehezen tudjuk függetleníteni magunkat, illetve igazán talán nem is fog sikerülni, viszont jelentős előrelépéseket azért tehetünk, előrelépéseket azért, hogy ne csak bizonyos rajtunk kívül álló törekvések tudattalan végrehajtói legyünk, hanem megtaláljuk és megértsük azt a belső lényeget, amely mi magunk vagyunk, és igyekezzünk egyre inkább aszerint élni. Hogy legyen saját történetünk, hogy ne a környezetünk döntse el, hogy milyennek kell lennünk, hogy ne a környezetünk vetítse, szuggerálja ránk az elképzeléseit rólunk, hogy egyre tudatosabban és értőbben nézzünk magunkra és egymásra, értsük meg, hogy milyen egyszeri és senki másra nem érvényes meghívást jelent számunkra születésünk ténye, és melyek azok a csak ránk jellemző, egyedi, személyes képességeink, amelyekkel sokat tudunk tenni másokért. A kapcsolatunknak nem világi kritériumok szerint kell megállnia a helyét, hanem aszerint a belső logika szerint, amely összeköt minket kettőnket immáron 12 éve. Visszanézve azt látom, hogy sokat hibáztunk és sokszor voltunk rettenetesen éretlenek, de azt is, hogy azokba az éretlenségekbe nem ragadtunk bele, és ebből azt gondolom, hogy nem vagyunk reménytelen eset. Kicsit bátrabb legyél, még egy kicsit bátrabb, és menni fog. Látod, ugyanoda kanyarodok vissza, ahonnan indultam, hogy szeretlek és bátorítalak, mert nincs okod semmilyen aggodalomra. A bátrak élete tele van egy csomó kalanddal és meglepő fordulatok követik egymást állandóan. Ha tudnád, hogy ma is hogy meglepődtem a stadionban, amikor futás közben egy perc alatt olyan hasmenés tört rám, hogy csak azért nem lett nagyobb baj, mert éppen a pálya WC felé eső oldalán jártam, de azért egy kisebb veszteséget így is el kellett könyvelnem. Viszont utána hazajöttem, megfürödtem, és most írok Neked, és az nagyon jó. Jó, mert szeretlek, és tudom, hogy az írásommal örömöt szerzek Neked. Leírom például azt, hogy Te is szeress engem nyugodtan, hisz nem lenne rosszabb az életed, ha szeretnél, sőt biztosan érdekesebb, változatosabb, inspiratívabb lenne, mint most. Egyedül élni, egyedül megöregedni nem jó. A szerelem valódi tanulság potenciáljait elvesztegetni szintén szomorú távlat, illetve inkább szomorú távlattalanság. Fáradt vagyok, lassan le kell feküdnöm, de nagyok várlak, és nagyon várom, hogy egyszer majd Melletted aludhassak el. Nagyon sok időt töltöttem el egyedül alvással, most már jó lenne váltani egyet ezen a téren is! De csak egyet, többet nem :-)! Puszi az arcocskádra :-)))!
Kis Herceged
