Turista út vezet a nagy csúcsok tövében,
Hegymászók vándorolnak rajta,
Elszánt, viharálló zarándokok,
Valamennyit a megismerés vágya hajtja
Vajon mit akar felfedezni az, ki jégcsákányt ragad,
S hágóvasat csatol, hogy másszon gleccserek haván?
A hegyet vagy inkább a heggyel való viszonyában magát?
Miközben fizet, hisz az értésért megszégyenülés a vám...
Én nagyobb kalandra hívlak Téged, nekünk nem kőre, sziklára
Kell felmásznunk, hanem szívünk-lelkünk láthatatlan falára,
Hogy láthatóvá váljék a falon túl elterülő táj, a szerelem,
Amelyet ma még nem ismerünk eléggé,
De azért sejtjük róla, hogy létezik,
Mert illatát, ízét, fényét
Már vetíti ránk a könny, a pára
