Édes Egyetlenem!
Kicsit unom már a Himaláját, de azt, hogy nem vagy itt, még sokkal jobban, tehát egyelőre nem változtatok, és reménykedem nagyon, hogy nem lesz szükség új témára. Ma nem jeleztél se időkapus pálcikával, se telefonnal, amit úgy veszek, hogy nagyon tapintatosan viselkedtél Zsolti barátommal szemben, hiszen nem akartál elrabolni tőle, amikor az 50-dik születésnapját ünnepli. Erre a tapintatra azonban 31-dikén már biztosan nem lesz szükség, vagyis kezdhetsz gondolkodni a telefonszámomon, vagy azon, hogy a napirendedbe hogyan illeszthető be holnap és holnapután is egy-egy időkapus blogolvasás. Már régen lerágott csont, hogy az év utolsó napja egyben az Igen napunk is, vagyis az aktualitás tekintetében nem állunk rosszul, ha véletlenül annak hiánya feszélyezne, akkor Szilveszter napján egyáltalán nem kell visszafognod magad.
Pár napja megint Veled álmodtam, nagyon hiányzol, és nagyon várlak. Bátran végzem a dolgaimat, ami jó, de az, hogy nem vagy velem, rossz Neked is és rossz nekem is. Az egymást szeretőknek ugyanis egymás mellett van a helyük, és ez annyira magától értetődő, hogy ennél egyszerűbben már nem is lehet beszélni róla. Nem akarlak sürgetni, csak nagyon szeretnélek látni és megölelni mielőtt elmegyek messzire. Olyan lehetetlen kívánság ez? Ugye, nem? Puszi az arcodra! Szeretlek, hidd már el :-)!
Kis Herceged
Ui: Ha ma nem jelentkezel, holnapra két verset fogok feltenni. Csak mondom. Nehogy az legyen, hogy nem szóltam előre :-)!
