Édes Egyetlenem!
Még csak este kilenc van, de nem tudok tovább várni, hogy összejön-e a hetedik pálcika vagy sem, mert elmentem futni a Kopaszra, és visszafelé jövet egész véletlenül találkoztam Dorka egyik általános iskolás osztálytársának a családjával, akiknek mellesleg pincéjük van a szerelmes pincesoron, és ebből kifolyólag úgy leitattak, hogy azt sem értem, hogyan találtam haza, és mért nem ütött el a vonat. Tényleg itthon vagyok, ami kisebb csoda, és csak az őrangyalomnak köszönhetem, aki ma rendesen túlórázott értem. Szóval ne haragudj rám, de én most megyek aludni, és a közben előálló helyzetet majd holnap, józanul fogom kielemezni. Nagyon szeretném, ha sikerülne elég bátorságot gyűjteni a mai blog látogatásodhoz, de ha nem akkor, majd a következő nekirugaszkodásra fog sikerülni. Szeretlek, és szurkolok Neked, nagyon vigyázz magadra! Puszi az arcocskádra!
Kis Herceged
Ui: aztán hajnalban korán ébredtem, és láttam, hogy elmaradt a hetedik pálcika tegnap, de most már várnod kell egy napot, hogy megtudd, mit gondolok erről :-):-(:-)!
