Ma is nagyon borult idő volt országszerte, reggel viszont elcsíptem egy kis világosságot a tihanyi kamera közvetítésében, nekem legalábbis nagyon tetszik ez a kép, egész különleges színe, fénye van, szinte teljesen összemosódik rajta a víz és a levegő, meg sem lehet mondani, hogy hol ér véget az egyik, és hol kezdődik a másik. Aztán folytattam a nézelődést, de estig nem láttam semmit, akkor viszont nyugatról elkezdett felszakadozni a felhőzet, és pont a lemente előtt, még bekukkantott a napocska egy kis időre. Erről szól a második balatonföldvári kép, melyet azért is szerepeltetek itt, mert félek, hogy a végén még azt fogod hinni, hogy csak két helyről lehet szemlélni a Balatont, pedig ez a legkevésbé sem igaz, Rengeteg kamera van a Balaton körül, persze, nem egyformán látványosak az általuk készített táj- és felhőképek, de azért van miből válogatni.
Látom, hogy nagyon szépen visszaszoktál a Kisbolygóra, aminek örülök, ám azt azért szeretném mondani Neked, hogy van nagyobb cél is. Most 13 konzekvens pálcikánál tartunk, ha szombaton meglesz a 14-dik, akkor vasárnap megint elmegyek a virágboltba, de közben Te is fejlődj tovább, plíz! Például nekem most úgy tűnik, hogy egy-két-három időkapus látogatás a fejlődés egy nagyon kézenfekvő, természetes és frappáns módja lenne, főleg az első időkapura gondolok, mert a másodikkal nem sokra mennénk, hiszen úgyis írok Neked levelet elég gyakran, például most is :-)! Jó, tudom, hogy a mennyiségi változás nem mindig csap át minőségibe, viszont azt is tudom, hogy néha azért igen. És nekünk az előző néha már olyan régen volt, hogy lassan jöhetne a következő. Ez így elég logikus, nem? Nekem legalábbis annak tűnik... (Puszi)
