Édes Egyetlenem! Most nagyon kevés időm van, meg nem is vagyok valami jaj de lelkes, mert bíztam Benned, de mégis megcsalál. Hiába az ember tervez, Napocska meg keresztül húzza a számításait százezredszerre is, puffoghatok én Neked akkora ágyúkkal, mint a háborulat, Téged nem tud megrengetni a dörgedezésük. Édes, nem lehetne ezen változtatni egy kicsit? Egy darabig nem fogok verset írni Neked, az biztos, egyébként tényleg zsúfolt időszak elébe nézek, de nem az a fő oka, hanem a motiváció csekély volta, amelynek elapadásáért mindent elkövetsz, ami ebben az igen speciális helyzetben egyáltalán elkövethető. Legalább azt az egy időkapus pálcikát felállítottad volna, amelyikről pár napja beszéltem! Legalább lett volna egy lépés, még ha nem is jött volna utána a másik kettő! Jó, az igaz, hogy mostanában nem nagyon hiányzol, akkor a hiányzásaid elmaradását fogom fel lépésnek, de mégis azt mondom, hogy ezen a tempón nyolc-kilenc év után azért lehetne egy picit gyorsítani. Mi lesz a nyarunkkal? Megint külön töltjük? Komolyan mondom, sírni tudnék, ha nem sírtam volna már ennyit, mint egy özönvíz! Kapsz egy tihanyi képet, gondolom, hogy már unod ezt a helyszínt, de most más nem jár, nincs kedvem sokat válogatni, ez is túl szép ahhoz képest, amit érdemelsz. Jó-jó, csak viccelek, ne haragudj meg rám, inkább gyönyörködj ebben a képben, töltse el a szívedet a gyönyörűség, és hatására olvadjanak fel a jéghegyek Benned végre! Kérek 9:30-as pálcikát! Puszi!
