Édes Egyetlenem!
Sok pálcika kimaradt az elmúlt tíz napban, de a holnap reggel tíz órát még kivárom, hátha elvihetem Neked az epret szombatról vasárnapra virradó éjjel (és akkor talán folytatódhat a bejegyzések sora is), bár nem sok esélyt látok rá, hisz blogolvasás nélkül nem tudhatsz az ajánlatomról. Most még van egy képem, lehet, hogy egy darabig ez az utolsó, mert ha nem olvasod a bejegyzéseket, illetve nem gyönyörködsz a képekben, akkor nincs értelme a blogolásomnak. Ez a kép a Duna árterében készült, egész véletlenül jutott el hozzám, de amikor megláttam, rögtön Rád gondoltam. Remélem tetszeni fog, ha véletlenül megnézed... A többit majd holnap írom le. Szeretlek, puszi!
Kis Herceged
