Azt hiszem Neked egy párra van szükséged
Egy olyanra amilyen én vagyok
Aki mer játszani az életével
S a megszokott kijárt széles úttól
Nem csak pár kitüntetett irányba tér el
Aki tudja hogy keskeny tű fokát célzó utak
Nem csak az egyik oldalon vezetnek
S nem érnek véget a partokon se
Ahol a kozmosz rettenetes erői
A földet elérve hullámokat vetnek
Nem érnek véget s így ő is hajóra száll
Kalandos vágyakat tűz ki árbocára
És nekivág a titoknak a végtelennek
Aki az elveszett versek között érzi jól magát
S fogalmazásokat meséket ír Rólad - örülj ennek!
Örülj hogy megfordul átfordul szívében küldetéssé
Majd vállalássá változik a tragikus életérzés gazdagsága
Örülj hogy fut és szeret és igyekszik a mély időben élni
Mert a mély időből nő ki minden
Minden fa minden ága
Örülj hogy gyógyít
Míg maga is gyógyulni törekszik
Nem csak hintőporoz de poklot jár és mennyet
Örülj hogy úton van mert az út téríti meg
Az takarít ki belőle minden szennyet
Örülj mert már régóta mer hinni Benned magában
Az életben s a szerelem nevű egyensúly törekvésben
Mer verset írni s meri elképzelni hogy milyen lesz
Amikor majd szeretni fogod őt ismét nagyon
S akarod folytatni vele kéz a kézben
