Édes Egyetlenem!
Nehéz az, amikor valaki megérti, hogy azok a fix pontok, amelyekben korábban hitt, nem is olyan fix pontok. Nehéz, mert az ember ilyenkor nem tudja, hogy miből fog élni, hirtelen egy üres térben találja magát, ahonnan az összes bútort kihordták. Ennek az állapotnak azonban minden nehézsége ellenére inkább örülni kell, mint bánkódni miatta, hiszen lémyegében itt kezdődik el az ember saját élete, amelyet már nem szokások, ilyen-olyan külső folyamatok által kialakult rendszer elvek, hanem azok a találkozások táplálnak, amelyeket az illető a lét egészével nap, mint nap átél. Ez egy egészen más életminőség, egy sokkal össztettebb, gazdagabb, érdekesebb létszövet, amely sokkal jobban megdolgoztat mindenkit, mint az úgynevezett társadalmi normákhoz való igazodás, de sokkal többet is ad nekünk, illetve sokkal többet hoz ki belőlünk. Ahogy már tegnap is írtam, nekünk arra van esélyünk, hogy ilyen értelemben váljunk többé, hiszen mind a ketten eljutottunk odáig, hogy nincs értelme másból építkezni. Ez viszont van, és út, valódi út a számunkra, olyan út, amely kitart még ötven-hatvan évre biztosan, vagyis érdemes egy fél életet feltenni rá. Persze, ez most megint nem rábeszélés, csak egyszerű tényközlés, egy olyan tájékoztatás, amelyet vétek lenne nem megtenni. Nem hiszem, hogy ezek a szavaim egy cseppet sem érintenek meg, nem hiszem, hogy tökéletes érdektelenségbe fulladnak. Inkább azt gondolom, hogy van értelmük a Számodra, és azt is, hogy felkeltik a figyelmedet, hiszen - legalább egy kicsit - már Te magad is készültél arra, hogy megfogalmazz valami hasonlót. Ezek a fogalmazások egyébként nem nehezek, inkább az a baj velük, hogy némi bátorságot igényelnek, viszont ezen nem kell meglepődni, mert egy kis bátorság lényegében minden értelmes dologhoz kell...
Nem tudom, mire, illetve mennyi időre van még szükséged a tűzkeresztségig, remélem, hogy már nem nagyon sokra. Tegnap elég gálánsan elálltam a Kisbolygó explicit letörlésétől, de remélem, hogy ennek nem újabb évekig tartó pálcika gyártás lesz az eredménye. A nagy döntéseket nem szabad elkapkodni, de a végtelenségig való halogatásuk legalább annyira veszélyes. Biztos volt olyan helyzet az életedben, amikor egy döntést elkapkodtál, de valahogy az az érzésem, hogy a másik végletbe is beleestél már legalább egyszer :-)! Szóval én bíztatlak, és nagyon várlak is. Most mennem kell Zilahra, utána pedig Vácra egy-egy hétre, vagyis rendezd a gondolataidat nyugodtan, éjszakára pedig tedd a kispárnád alá valamennyit, hogy reggelre egy kicsit kipihenjék magukat ők is, illetve leüllepedjenek, elcsituljanak, hogy másnap könnyebb legyen bánni velük. Egy dologban biztos lehetsz, abban, hogy szeretlek, és abban is, hogy szépen kijárom az utat magam, mielőtt elvinnélek Téged is oda. Felelős férfi vagyok, nem megyek bele csak úgy a vakvilágba, illetve dehogy nem, viszont nyitott szemmel, és főleg nyitott szívvel, és az már félsiker, a másik felét pedig majd Te szállítod :-)! Puszi az arcodra, meg az összes ujjacskádra is, ahogy régen, meg egyáltalán mindenhová, ahol nem szégyelled. Egyébként azon leszek, hogy ne szégyeld, hiszen - én úgy gondolom - nincsen semmi szégyenkezni valónk egymás előtt...
Kis Herceged
