Édes Egyetlenem!
Ma az első két időkapuban láttam egy-egy pálcikát, utána meg reménykedtem abban, hogy a harmadikban is fogok, de sajnos az már elmaradt. Pedig jó poén lett volna :-)! Jó, ez is poén volt, csak nem akkora... Reggel lehet, hogy látni fogjuk egymást, úgy értem a buszon az ipari parkba menet. Kocsmakvíz viszont nem lesz, lévén, hogy holnap keddet fog mutatni a naptár, hiszen ma mutatott hétfőt, tehát jól nézz meg a nap elején, mert este már nem fogunk találkozni, már amennyiben találkozásnak lehet nevezni azt az elképesztő idétlenséget, amit csinálunk, mióta elköltözött a raktárunk nyugatról délre. Mondjuk ezen még tudnék poénkodni három oldalt, de most nincs kedvem folytatni, meg lehet, hogy máskor se lesz. Azt viszont leszögezhetjük, hogy ha holnap is állítasz egy időkapus pálcikát, akkor a Kisbolygó biztosan meg fogja érni a 2018-as év második hetét. Ami nem egy nagy cucc, de az idő megy vele, az az idő, amelyet együtt kéne töltenünk. Volt 17 nap szabadságom, annyi mindent meg lehetett volna csinálni ez alatt az idő alatt, ünnepelhettünk volna együtt napjában többször, elmehettünk volna Budapestre, a Mátrába, találkozhattunk volna egy csomó kedves emberrel, ta-ta-ta, ta-ta-ta, ta-ta-ta...
Szeretném tudni, hogy most mi a terved? Újabb egy év különélés? Zseniális ötlet, komolyan mondom, illetve nagyobb hülyeséget nem tudok elképzelni se. Mi a következő dátum, amelynek majd neki fogsz feszülni? És ezzel a szilveszterrel mi volt a baj? És a karácsonnyal? Mert akkor is ugyanúgy vártalak, mint tegnap. Most csak azért szenvedek ezzel a barom blogbejegyzéssel, mert félek, hogy ha nem írok legalább húsz sort, akkor azt fogod hinni, hogy nem is akarom igazán ezt az egészet. Rimánkodni nem fogok minden este, mert arra nem lesz időm, de most egy kicsit felzaklatott, hogy megint úgy ment el két hét Nélküled, ahogy a víz párolog el a tűzhelyen felejtett pléh bögréből, elszállt, köddé vált nincs. Kilenc év, kilenc év, kilenc év, igen ennek a nagy részére tényleg szükség volt, nem lett volna jó, ha sokkal korábban találkoztunk volna, Te se voltál kész rá, meg én se, de ennek a kettős képtelenségnek már vége, Te is képes vagy arra, hogy velem élj, és én is képes vagyok arra, hogy Veled, sőt annál jobbat egyszerűen ki sem lehet találni. Nem tudom, mit hittél a párkapcsolatról, mint olyanról, nem tudom miben csalódtál számtalanszor, de azt tudom, hogy egy opció még él, az, hogy szeretsz valakit tényleg, abban biztos vagyok, hogy ez a lehetőség még Előtted áll, hát, ragadd meg, én sem fogok mást tenni, én is csak szeretni foglak, én sem írok más forgatókönyvet, és nincsenek titkos terveim se. 9 év = 3 x 3 év, mondtam már, hogy ez egy szorzás, mondtam már, hogy a szorzás egy nagyon jó művelet, mindent leírtam százezerféleképpen, ne kelljen már a szót csavarni, meg nyújtani ezt a blogot, hadd lássalak már, hadd érintselek meg, hadd simogassalak, hadd öleljek, nem akarok semmi rosszat, nagyon fogok figyelni Rád, hogy minden mozdulatom nagyon jó legyen Neked is, örömet akarok szerezni velük, nem bánatot, meg mindennel, amire sor kerülne nap, mint nap, miközben együtt vagyunk. Örömet, szép, érzékeny kommunikációt, figyelmet sokszor, de játékot, oldott pillanatokat is. Mindent úgy, ahogy jön, ahogy az élet szerzi, ahogy életszagú, levegős és szeretettel teli. Ne félj, ne félj, ne félj, nem az ellenséged vagyok, hanem a szerelmed, a herceged, az vagyok, aki legalább ötször annyira szeret Téged, mint eddig bárki, mert fogadjunk, hogy azt, amit én végigcsináltam Érted kilenc éven át senki még csak meg sem közelítette. Jó, nem akarom fényezni magam, mert a helyzetek adtak kézről-kézre, a magam része inkább a beleegyezés volt, a kalandszálak elfogadása, de azért az kiderült belőle, hogy mennyire szeretlek, és mennyire fontos vagy nekem. És az is kiderült belőle, hogy ennek a történetnek egy teljesen normális befejezése, illetve a következő fejezet egy teljesen jó kezdete lenne, ha valahogy találkozhatnánk, illetve nem valahogy, mert valahogy a buszmegállóban könnyen lehet, hanem értelmes szerelmesek módjára például a városi karácsonyfa alatt, ahol már évek óta oda vagyok készítve Számodra ajándék gyanánt, vagy bárhol másutt, volt sok ötletem, nem volt hiány bennük, csak a Te bátorságodban volt egy kis deficit, de tudom, hogy már nincs, illetve nagyon lecsökkent, tudom, hogy szép vagy, tudom, hogy ügyes vagy, tudom, hogy milyen értékes teremtés vagy, és tudom, hogy milyen kevés befektetés kell csak ahhoz, hogy ez teljesen nyilvánvalóvá váljék a magad számára is. Na, most megyek aludni, el se olvasom, hogy mit írtam, elég, ha Te elolvasod... Puszi!
Kis Herceged
