Édes Egyetlenem!
Úgy tűnik kezd népszerűvé válni a blogunk. Hétfőn négy pálcika volt, kedden három, ma este fél tízig hat, de már a múlt hét második felében is volt egy kis élénkülés. Nem tudom, ki olvassa a bejegyzéseimet Rajtad kívül, de váljék egészségére, ha már egyszer érdekli az, amit írok. Persze, megmondom őszintén, hogy engem jobban érdekel a Te egészséged, mint a többi blogolvasóé. Nem azért, mert ők nem annyira fontosak, mint Te, hanem azért, mert miattuk fájjon másnak a feje :-)! Én legfeljebb annyit tudok bevállalni, hogy ha majd eljössz, és együtt fogunk élni, létrehozunk egy új blogot, amelyen közösen fogjuk bátorítani a hozzánk hasonlóan nehéz sorsú szerelmespárok férfi és nő tagjait. Egész elképesztő történetek vannak egyébként, a miénk sem egy limonádé dupla szívószállal, de ebben legalább van egy kis méltóság meg hősiesség. Viszont az tényleg döbbenetes, hogy párok mennyire le tudják vinni egymást kutyába, sőt utolsó, csúszómászó féreggé is tudják tenni egymást úgy, hogy ha kívülről néznék a saját tetteiket, lehúznák magukat a WC-n szégyenükben. Borzalmas nehéz az élet, de én azt mondom, azért próbáljuk egy kicsit összeszedni magunkat, és ne a poklok poklához viszonyítsunk akkor sem, ha az utóbbi elég gyakran előáll. Meg próbáljunk egy kicsit kívülről nézni magunkra, hogy elkerüljünk olyan vakságokat, amelyek - sajnos - egész általánosak.
Nagyon hiányzol, Édes, gyere vissza, kérlek! Ebben a nagy népszerűségi hullámban, már azt sem tudom megmondani, hogy melyik a Te pálcikád, már azt sem tudom megállapítani, hogy mikor gondolsz rám. Tudom, hogy mindig, de akkor úgy kérdezem, hogy mikor nagyon. Gyere vissza, írtam Neked pár napja, hogy egy opció még van, az, hogy szeretjük egymást! Ez - olyan párok esetében, mint amilyenek mi vagyunk - egy tuti opció, biztos, hogy bejön, bármit feltennék rá, annyira nincs bennem semmi kétség a megbízhatóságával kapcsolatban. Most megyek aludni, mert késő van, holnap pedig korán lesz. Még az is lehet, hogy megint látni foglak a buszon, ki tudja, hogy alakul a reggel? Nem lehet ezt előre megmondani, mint ahogy mást se. Annyira gondoltam, hogy eljössz szilveszterkor, azt mégse jöttél. A karácsonyban nem nagyon reménykedtem, de a szilveszterben igen. Hétfőn nem volt pálcika és szerdán se, és csütörtökön fél tizenkettőkor, amikor ágynak dőltem szintén üres volt a táblázat. Akkor azt gondoltam, biztos eljössz vasárnap, azért nem kell már több jel. Aztán péntek reggel felkeltem, és láttam egy pálcikát nem sokkal éjfél előtt, az egy kicsit lelombozott. Még mindig kell gyűjteni a pálcikákat? - gondoltam magamban, ez nem jó előérzet. Csak egy kérdés: csütörtökön egész nap hezitáltál, hogy legyen pálcika vagy sem, és a végén nem bírtad rászánni magad a nem-re? Háromnegyed tizenkettőig bírtad cérnával, de ott feladtad? Ez történt? Vagy csak valami praktikusság miatt alakult így? Látod ilyen gondolataim vannak. Nézem az EKG görbédet, és próbálom megfejteni a szívdobbánásaidat. És néha az az érzésem, hogy egész jól megy már, hiszen már sok éve csinálom. Minden esetre érdekelne ez a csütörtök, majd mondd el, hogy jól éreztem-e vagy sem... Puszi az arcodra!
Kis Herceged
