Édes Kis Hercegnőm!
Ma reggel talán az egész Kisbolygó legfontosabb mondatait írtam le a tegnapelőtti blogbejegyzés végére. Nem tudom, hogy elolvastad-e figyelmesen, a biztonság kedvéért idemásolom még egyszer, hiszen nem szeretném, ha elsikkadna valahogy:
Mert a világ rossz, egy rossz világban nőttünk fel, de Te belül jó vagy, tudom, és én is jó vagyok belül, meg mindenki jó a szíve mélyén, csak az a baj, hogy általában nem merünk eljutni a szívünk mélyére, nem merünk azonosulni legmélyebb vágyainkkal, leragadunk idegen vágyaknál, olyanoknál, amelyeket mások vetítenek belénk, nem merünk azok lenni, akik valójában vagyunk, nem merünk önazonosak lenni, mert az egy kicsit nehéz, inkább elégünk valamelyik idegen máglyán, de azt szeretném, hogy velünk ne így legyen, nekünk lett egy történetünk, egy csomó esemény történt velünk, lett egy szerelmünk, és ezek a dolgok, a történetünk, az események, a szerelmünk segítettek és segítenek most is nekünk, hogy legalább mi azok legyünk, akik valójában, a szívünk mélyén is vagyunk, felnőtt, bátor, tudatos férfi és gyönge, érzékeny, odaadó nő, és már nem vagyunk messze attól, hogy ilyenekké váljunk, tehát hajrá, mindent bele :-)!
Nagyon várlak, nagyon szeretnék találkozni Veled. A jövő héten elején itthon leszek, de lehet, hogy utána pár napra el kell majd utaznom. Szeretnék úgy elmenni, hogy előtte találkoztunk legalább egyszer. Bár én azt hiszem, hogy ha egyszer találkoznánk, akkor utána már nem akarnánk nem találkozni többé... Még egy mondat az előző blogbejegyzésből kis változtatással:
Holnap újrakezdődik a számolás, ha ügyes vagy, kedd estére akár ki is tűzhetjük a következő randit, puszi az arcodra!
Kis Herceged
