Édes Kis Hercegnőm!
Most akkor sírjak, vagy nevessek? Öt percre voltunk a ma esti találkozástól! Öt percre!!! Öt percre!!!!! Mi történt megint? Eszedbe jutott, hogy mozijegyed van mára, siet az órád vagy ennyire nehéz rászánni magad a velem való találkozásra? Még mindig nem sikerül? Olyan közel vagy már, hogy szinte összeérünk, olyan vékony hártya van csak köztünk, hogy szinte nem is látszik, ráadásul éjjel-nappal Veled álmodok... Kérlek, kérlek szépen, nagyon szépen kérlek, hogy most már gyere! Ne találj ki mást, állítsd be az órádat, vagy add el a mozibérleted! Kilenc éven át járhattál moziba, annyit, amennyi Beléd fért. Szerintem, nincs már olyan film, amelyet ne láttál volna legalább háromszor. Szépen gyűjtsd össze még egyszer azt a rengeteg bátorságot, amellyel idáig, vagyis az áttörés kapujába eljutottál, és tegyél rá még három molekulányit, hogy az a bizonyos áttörés most már tényleg bekövetkezzék. Mert annyi hiányzik, három molekulányi! Kezdd el állítgatni a pálcikákat szépen és már holnap, hogy vasárnap este tudjunk találkozni! Ez a következő reális időpont, és nem szeretném tovább tolni! Benne vagy a lendületben, izzik a szándékod, érzem a hőjét, ott libegsz az igen és a nem határán, a kilenc évnek köszönhetően egy olyan szédítő magaslaton, hogy én már a felére is azt mondtam, hogy "Ilyen nincs!" Aztán kiderült, hogy mégis van, de most már tényleg lehetetlen tovább fokozni. Most mát csak öt percet tévedett az utolsó pálcikád, ennél kisebb szám egyszerűen nem létezik, hiszen öt perces a legfinomabb felbontás a skálán. Az analízisben ezt úgy mondják, hogy tetszőleges kis epszilon sugarú környezetemben ott vagy már. Még nem fogom a kezed, de már kifejezhetetlenül kicsi az a távolság, amely az ujjvégeink között van. Na azt a kifejezhetetlenül kis távolságot kell valahogy áthidalni. Sok sikert, borzasztóan szurkolok, és borzasztóan várlak annak a kifejezhetetlenül kis távolságnak a másik oldalán :-)!
Kis Herceged
