Nekem úgy tűnik, hogy már régóta szeretnél elfutni innen,
Mert a másikat könnyebbnek érzed, de közben valami a törekvésedet bontja,
Valami visszatart, egy fájdalom, egy édes-szomorú szerelem valóság...
Nem szívesen hagynálak el, amíg az "i"-nek nincsen pontja
Azt hiszem, rossz irányba mész, Neked nem azon kéne küzdened,
Hogy miként lehetne elmenni tőlem, hanem azon, hogy lehetne velem együtt élni,
Lehetne a formák helyett a tartalomra nézni, az emberre, aki ott van bennük,
S vele könnyedén, szépen, szerelmesen összeérni