Kisbolygó

Amit csinálsz, az elég abszurd, de ha ez kell, ahhoz,Hogy a fájdalmat legyőzd magadban, legyen,Mert akkor van cél vagy okAlattunk hullámok hullámokra tőrnek, örvények örvényeket gyötörnek,S lehet, hogy úgy érzed, poklok poklán át sodródsz velük,De ne félj nagyon, hisz ott, a poklok poklánÉn is Veled…

Vannak érzékeny pontok és kevésbé érzékenyek...Az utolsó oltást majd oda add, ahol az már nagyon fáj,Ahol a tűszúrást már ezredmásodpercek közvetítik,Ahol ideg feszül, s bennük sűrű áramok cikkáznak,S a fájdalmat szívemre s onnan rögtön szívedre vetítik

Nem kérek fájdalommentes éveket, csak azt kérem, hogy legyél velem,És segíts, hogy azzá válhassak végül, akivé a TeremtőKezdettől fogva álmodott, szeretve, bízva szánt,Lehessek földje, mely jó kalászt terem,S nem bánom, ha ahhoz előbb meg kell gyötörnie,Tűrök csendben, amíg vasával keresztbe-kasba…

Oltás versek Ne félj, az élet fájdalom is,De csak egy pici, egy szúrásnyi, és annyi kell Ha azt a pici szúrást nem fogadod, megbetegszel,Elhervadsz, egyedül maradsz, s az élet Nélküled múlik el --------------------------- Az életet sokszor egy legyengített betegség jelenti,Nem értjük, nem…

Arra van a legnagyobb szükségünk hogy félelmeink legyőzésének és türelmünk növelésének eltökélt szándékával kölcsönösen szeressük egymást. Az első felismerésnek ennek kell lennie, és minden további törekvésünknek ebből a gyújtópontból kell kipattannia.

Árammá, hővé, fájdalommá válva hatolj belém,Játszd át magad e szövet hálón, a szálak közé bújj,Ott legyél velem, amíg a pillanat varázsa tart, Ne állj meg mindig a lét külső határánSebemet belűlről érintsd érzékenyen,Gyógyíts meg, melegíts, s belőlem tündököljSzelíden, ám sűrű s ünnepélyes…

Szeretni kell, és osztozni a szeretet lény sorsában?Drámák súlyos szövetén kell valahogy átszövődni? Fokozni kell a fájdalmat? Jó, de meddig?Az évek óta tartó, tomboló orkántólEgyszer majd meg fogsz illetődni?

Az élet értéke azon múlik, hogy az ember hányszor megy át a nagy hegyen,Hányszor lép túl önmagán azért, hogy még inkább önmaga legyen

Bűn az, ami felesleges, ami nem helyénvaló,Ami nem segít abban, hogy jobb, szebb, kedvesebb legyél,Ami szívedet megkeményíti, érzékenységedet, szánalmadatNem hagyja nőni, visszafogja Gyönyörű voltál,A világ legszebb szerelmét adtad,De aztán borzasztó nagy zavarba estél,Az élet helyzete, a fájdalom…

Pihentesd rajtam ujjacskáidat, Árammal érints, sőt szúrj is meg néhány érzékeny ponton Félelem sikátorokból magadnak útvesztőt építettél,Benned régóta bontom

Szeretnék nagyon sokszor meztelenül teázni Veled,Az együtt elköltött forró, gőzölgő íz felkészítene minket örömre, fájdalomra,Mély titkok tárulnának fel ott... Ha közben picit hozzám érnél,Sőt, meg is szúrnál talán, nap sütne bánatomra

Édes Szerelmem, Egyetlen Drága Andreám, legyen most már elég,Szépen, nagyon szépen, nagyon figyelmesen, nagy örömmel szeressük egymást,Gyönyörű volt Veled régen, de aztán valami keményen odavágott,Kérlek, hogy gyere vissza hozzám végleg,S ne csinálj több butaságot!

Életed fává terebélyesedjék,Rá az ég ezer madara szálljon Fájdalmad érzékenységgé,Örömöd elhatározássá váljon