Érdekes írás jelent meg az origón, a város lakói kiállnak a pedofil gyanúba keveredett plébánosuk mellett. A cikk az alábbi linken ólvasható, ha valakit érdekel:

http://www.origo.hu/itthon/20110208-boly-nem-hisz-a-pedofil-kepekkel-gyanusitott-plebanos-vadloinak-riport.html

Az eset kapcsán pár gondolat megfogalmazódott bennem. Nem tudok állást foglani se pro, se kontra, és természetesen nem is akarok, de ha ez a plébános csak annyit vétett, hogy letöltött néhány pedofil képet, és egyébként meg olyan ember, mint amilyet ez a cikk lefest róla, akkor én inkább mellé állnék, mint ellene. (Egyelőre az sem biztos, hogy ő töltött le képeket, de tegyük fel, hogy tényleg vannak ilyen bizonyítékok.)

A törvényi szabályozás nagyon szigorú és nagyon groteszk is egyszerre. Azt, hiszem az USA-ból jött ez az "álszentség", aminek, persze, van pozitív szerepe, mégis nagyon jól mutatja az igazságszolgáltatásban rejlő ellentmondásokat, illetve az emberi itélkezés ingoványosságát. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs szükség bíróságokra, hanem azt, hogy az emberi itéleteknek megvannak a maguk elég egyértelmű korlátai. Ha valaki lefényképazi a barátnőjét hiányos öltözékben egy nappal a hölgy 18. születésnapja előtt, és felrakja a képet a net-re, az több év börtönnel egyenlő, ha viszont ugyanezt két nappal késöbb teszi meg, az ég világon semmi nem jár érte. (Az Egyesült Államokban olyan erősen benne van a köztudatban a kiszabható büntetés súlya, hogy a kellemetlen közeledések elhárítására a lányoknak csak annyit kell mondaniuk, bocs, de még nem vagyok 18, és a pasi ijedtében három metró megállónyit fut az ellenkező irányba.) Valjuk be, hogy ez így azért elég nevetséges! A sarkos emberi elme, amely csak kategóriákba zártan képes vagy akar gondolkodni a maga szintjén helyesen jár el, hisz a gyermeket teljes erővel védeni kell, a felnőtt viszont szabad ember, és a szabadságát kell minden áron biztosítani. Ez rendben is lenne, kerek egész a gondolatmenet, csak éppen azt nem tudja senki, hogy hol és hogyan van az átmenet az egyikből a másikba. Ezért aztán kitaláltuk a hivatalos nagykorúság fogalmát, vagyis úgy teszünk mintha kategórikus, sablonos gondolkodásmódunk paradoxonát feloldottuk volna, pedig dehogy! Csináltunk egy cselt, hogy praktikusan működjön, de a dilemma megmaradt. Az a dilemma, hogy egy adott ember, akivel éppen szemben állok, mennyire felnőtt már, mennyire kell még védeni, illetve mennyire tudja már elviselni a szabadságot. Erre a törvény soha nem fog válaszolni.

A jog megoldó képességének általános relativitása egy dolog. A másik dolog az, hogy a legtöbb embernek, de legalábbis az emberek jelentős hányadának vannak többé vagy kevésbé vagy egyáltalán nem tudatosult nemiséggel kapcsolatos úgy nevezett "abnormalitásai", vagy inkább úgy mondanám a szokványostól eltérő vágyai. Mondjuk ezzel nem mondtam sokat, mert senki nem tudja pontosan meghatározni, hogy mi a szokványos, mi a normális, és mi a nem normális, ez egy nehéz kérdés, nincs is rá igazi válasz, és nem is kell, hogy legyen, szerintem, hisz nem a vágyak miben léte, hanem a szeretetre való fejlődés készsége a döntő. Az viszont biztos, hogy a vágyak feltárása, elfogadása sokkal könnyebbé teszi azok jó kezelését, és az, amit a társadalom tesz az előitéleteivel és az embertelen megbélyegzéseivel, minden, csak nem segítség ehhez. Ezen felül biztos vagyok abban, hogy az ilyen nemiségi "abnormalitások" bőven maradhatnak azon a szinten, hogy az illető környezetében senki még csak észre sem veszi azokat. Ha más is történt, testi közeledés, zaklatás, vagy csak ilyen képek másoknak való megmutatása (a véletlen kiderülést csak gondatlanságnak tekinteném), akkor az más tészta, de ha valaki csak magának tölt le ilyen képeket, és ez a viselkedését, külvilágban való magatartását nem befolyásolja, akkor én esetleg javasolnék neki egy jószándékú, nyitott és segítő lelkigondozó szakembert, és főleg az ő saját életének könnyítése érdekében, de rendőrségi ügyet biztos nem hoznék létre belőle. Tudom, hogy a törvényi szabályozás lehetővé teszi az utóbbit, de én most nem a törvényről beszélek, hanem az emberségről.

Ez itt egy hangos gondolkodás egy eset kapcsán, de nem konkrétan az esetről, hisz arról nem tudok eleget ahhoz, hogy bármit is állítsak. Szeretném azonban, ha a konkrét eset is jól rendeződne, viszont ezzel megint nem mondtam nagyot, hiszen ki ne szeretné? Hátha jó vége lesz a történetnek...! Remélem a bólyiakkal együtt!