Bármely adottság szolgálhat áldásul vagy átokul, fordítható jóra vagy rosszra. Ha egy adománnyal túlságosan azonosítja magát az ember, akkor abból menekülés lesz. Sok embert az tör össze belül, hogy túlságosan is eluralja őket erős oldaluk. Mi, férfiak istenítjük az értelmet. A túlságosan bálványozott áldásos adományok démonokká válnak. Nemcsak a fejünket és az agyunkat bálványozzuk, de a bal agyféltekét is. A bal agyfélteke a gondolkodás analitikus funkcióját látja el. A bal agyfélteke polaritásokban gondolkozik: „vagy-vagy”. Nem szintetikusan és nem összefüggésekben. Képtelen arra, hogy felfogja az „is-is” igazságát. A bal agyfélteke abszolutisztikus, látszólag logikus, valójában azonban ideo-lógikus. A bal agyfélteke intelligens, de nem bölcs. A keleti kultúrák sokkal jobban támaszkodtak a jobb agyféltekére. E nélkül nem lehet szellemi élet. Újra fel kell fedeznünk eme jobb agyféltekét, s ki kell bontakoztassuk annak képességeit. Elemzéssel szinte lehetetlen szellemi belátásra jutni. A jobb agyfélteke szemlélődés, meditáció, belső képek és szimbólumok révén jut felismerésre.
(Richard Rohr A férfi útja című könyvéből minimális, tartalmat nem érintő átszerkesztéssel annak érdekében, hogy a részlet önmagában is kerek egész legyen)
