Árkon és bokron, szögletes mezőn és kerek erdőn, sőt még az Óperenciás tengeren és az üveghegyeken is túl lakik a nyuszika.
Egy reggel kinyitja az ablakot, kihajol, és így szól:
- Hogy én milyen rohadt messze lakom!
A felismerés pillanata
2011.03.25. 17:18 Petitprince
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kisbolygo.blog.hu/api/trackback/id/tr422771347
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.