Jó, hogy nyíltok körülöttünk,
Nők és asszonynépek,
Friss esőben növekedtek…
Jaj, de nagyon szépek!
Mégis, nemcsak Ti áztok el,
Míg verset mond a szánk,
Bánatot és örömöt
Ti is szórtok ránk.
Könnyeinktől, mit kicsaltok,
Mi is ázunk bőven,
S a könny, a víz rést, eret vág
Sziklában és kőben.
Meglocsolunk Benneteket,
De hímest nem várunk,
Azt kérjük csak, értsétek meg
Jól, hogy mit kívánunk.
Tojásokba ne véssetek
Karcot, mintát, képet,
Szíveinkbe fessetek majd
Mindenféle szépet!