Szüntelenül és fáradhatatlanul keresd az egyensúlyt az elfogadás és az adás közt. Azok a dolgok, amelyeket másoktól kapsz legyenek arányban azokkal a dolgokkal, amelyeket Te adsz másoknak. Ha így élsz, az egyensúly állapota egyre jobban el fog mélyülni Benned, és ebben az egyre mélyebb kiegyensúlyozottságban az elfogadásról és az adásról egyre inkább látni fogod, hogy mennyire hasonlítanak egymáshoz. Tiszta, kendőzetlen megjelenésükben ez a kettő valójában egy. Amikor elfogadsz valamit mástól, akkor azzal adsz is, megengeded neki, adod neki a lehetőséget, hogy szeressen, tehát szereted. Amikor viszont adsz, kész vagy elfogadni mindazt, amit ajándékod kivált benne, szereted és így ő is szerethet téged. Később pedig - úgy, ahogy az elfogadás és az adás közti különbségek eltűnnek - a kettőtök közt húzódó határok is szertefoszlanak majd. Egyre inkább meg fogod érteni, hogy te és ő valójában egyek vagytok. Kiszolgáltatott és sebezhető ember mivoltotok állandóan arra szólít benneteket, hogy mind a ketten felismerjétek magatokat a másikban, a másikat magatokban, és egyformán szeressétek mindkettőt.
(a new yorki terroresemények 10. évfordulóján)
