Kisbolygó

Fontos tudni, hogy mindannyian egy szédítő (és éppen ezért feldolgozatlan) változásokkal alaposan megterhelt, kiforratlan és éretlen szellemi környezetben élünk tulajdonképpen születésünk óta, sőt szüleink, nagyszüleink és még előttük is sok-sok generáció szenvedett el hasonló (ha nem is ennyire markáns) hatásokat. Mindannyian hordoztuk és hordozzuk folyamatosan ma is az ebből fakadó egyensúlyvesztések zavarait, senki nem tudja kivonni magát alóluk, áldozatai vagyunk mindannyian még akkor is, ha egyéni szellemi fejlődésünk bizonyos összefüggéseket bemutathat számunkra. Ez a baj akkor is közös, és ennek megfelelő alázattal és érzékkel kell kezelnünk eltéréseinket. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy bizonyos, számunkra már feltárult igazságra erővel tanítjuk meg a másikat, hisz sok más igazság számunkra is homályos (vagy éppen számunkra az), és ennél számottevően előrébb nem is leszünk soha. Nem szabad elrejtenünk azt, amit már megértettünk, de nagyon kell vigyáznunk arra, hogy közben ne hangsúlyozzuk túl magunkat, és ne tereljük megnyilatkozásainkat olyan síkra, amelyik egy másik nagyon fontos dolgot fed el, az emberi nyomorúságban való közös érintettséget.