Mint madár, ki föld színére téved,
S zavartan lépdel a lapos, furcsa tájban,
Melyet nem ismer, mert hazája tér,
És elrebbenhet bármely pillanatban fel a tágas légbe,
Tudd Te is, hogy szokásod s eszméd sík vidék,
Vetített kép csupán a létről,
És keveset időzz ott, hisz csak annyit ér,
Törj fel, eszmélj, szakadj át más dimenzióba inkább, szárnyalj és zuhanj a teljességbe!
Mint madár
2012.03.01. 04:00 Petitprince
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kisbolygo.blog.hu/api/trackback/id/tr653396209
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
