Oly nagy űrt látok, hogy azt hiszem,
Évekig tudnék zuhanni benne,
Sírni tudnék, s ahogy sírnék
A puszta is termővé lenne.
Férfi vagy, légy erős! Mondták...
Hazugság! Ha férfi vagy, és fáj,
Zokogj, s aki nem sír veled,
Azt hagyd, fel tisztulva szállj!
Ne sírjon az, ki nem tudja még,
Milyen a nappal, s milyen az éjjel,
Ne sírjon az, ki nem szeretett
Soha rettentő szenvedéllyel!
Fázós meztelenül állok,
Talán egy ölelésre várok,
És nem tudom, mi van alattam:
Út az még, vagy már az árok?