Eljutni oda, ahol elveszítjük visszafordulásunk lehetőségeit, és megjelölve folytatjuk utunkat át a tű fokán...
(Majdnem 30 éve írtam le ezt a sort a naplómba, és most a bejegyzés sorozat zárásaként bekerül annak elektronikus változatba is. Akkor nagyon ösztönösen, a tudat alattiban született meg ez a mondat, azóta talán picivel tudatosabbá vált. Sokkal biztos nem, mert az ilyesmiben azért mindig marad titok, misztérium bőven. Érdekes dolgokat művel az élet.)