Nem voltál kész, nagyon nem
(tudom is, hogy miért, alig tehetsz róla, mert a közeg ilyen, attól kell értve és akarva a lehető legtávolabb maradni),
s e nem készség miatt oly sok göncöt vettél magadra, hogy megbénított a súlya...
Nos, ha már így alakult (meg úgy, hogy szeretlek), egy darabig még tartom az irányt,
mert remélem, hogy ez a szél egy kicsit formál Rajtad is,
és a göncöket, amelyekről egy idő után (vagy már most) kiderül, hogy teljesen feleslegesek,
majd letépi, leszaggatja Rólad, és a tengerbe fújja.
