Kiért létezel?
Kiért létezel? Maradj ébren, figyelj rá, ám ne erővel, inkább lágyan!
Csak úgy, ahogy egy virág él... Virág, melyben törékeny szépség, múló illat, de örökké tartó vágy van.
Keresd talentumaidat! A magadét csak, mert a másé Tőled nem kell!
Hullám vagy, benne állsz... Jön Feléd, Rád borul, elhagy, teszi ezerszer, átmos, mint partját a tenger.
Súlyos, csattogó, nagy, fehér vitorla, repítsen át az óceánon,
S ha vihar szaggat közben, ne félj, mert én is ott vagyok... Engem ugyanúgy tép, de azt se bánom.
Megállunk majd a túlparton: átkeltünk hát végre! Ó, mondd, szívünknek lesz-e ott hon?
A látóhatár, a nagy víz, a kék ég, s mindenben Te meg én egy hosszú út után... Az lesz nekünk az otthon!
