Mi az?
Mi az, hogy tűrni, várni ott, ahol most semmi sincsen?
S mi az: kábán szunnyadni el reménytelen sok kincsen?
Mi az, hogy menni esélyek s vágyak sorsát is hordva,
Kötésben, ám a szétterülő idővel mégis oldva?
A túl sokat látó szemére szelíden gyolcs kendőt tenni...
Mi az: egy vaksötét világon szépen átvezetve lenni?