Az idők jeleit hordozva
Rogert könnyű szédülés fogta el, olyasféleképpen érezte magát, mint mikor felment Chicagóba, egyes-egyedül, tanácstalanul, éhesen. Különös, jelentős tapasztalatok előszelét érezte. Úgy tetszett, addigi életében vakon és tudatlanul járkált csodák és szakadékok, veszélyek és csapdák között, leselkedő szemek kereszttüzében, felhőkre írt régi jelek alatt. Most döbbent rá, hogy az élet alighanem tágasabb, mélyebb és veszélyesebb, semmint hinnők. Kiejtette kezéből a borítékot, és lehajolt, hogy fölvegye. Egyszerre elfogta a rettegés, hogy úgy fogja leélni az életét, mint a fatuskó - mit sem sejtve a sötétség és a világosság erőiről, amelyek ádáz harcot vívnak a látszatok ernyője mögött; félt, rettegett, hogy úgy fog élni, mint rabszolga vagy mint a négylábú állat, amely örökké csak a földet kémleli a lába előtt.
Részlet Thornton Wilder A teremtés nyolcadik napja című regényéből
