Fentről jövő szelek feszítik ki sátrunk,
Virágok vannak az árokpartra téve,
Ölelésedet is elfelejtem lassan,
Régen láttalak, van már vagy négy-öt éve
Érzést, szerelmet ne számolgass magadban,
Sárból szüless újjá könnytől ázott földre
Emberré, ki sziklatörmelékre térdel,
Mely ágaskodó önérzetéből tört le