Kisbolygó

Az utóbbi blogbejegyzésekben újra és újra leírt közös felelősség, vagyis a velünk kapcsolatban lévő közösségek felelősségéből való részesedés elvállalása nem értelmetlen önostorozás és nem is egyszerű elvi kérdés. Arról van szó, hogy ez a viszonyulás feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a teremtés rendjében az ember a számára elkészített helyre kerülhessen. Aki nem lépi meg, az kiemeli magát a többiek közül, más szemmel tekint magára, mint embertársaira, és ezáltal olyat tesz, amire semmi felhatalmazása sincs. "Jogtalan" viselkedése megbosszulja magát, először és leginkább rajta magán. Élete talán leglényegesebb felismerést borzasztóan megnehezíti, mert így nem juthat el saját lénye kicsinységének pozitív megéléséig, ami viszont oly szükséges lenne személyisége kibontakozásához. Helyzetének figyelmes és alázatos felismerésében érzékenységre tenne szert, és abban megváltozva egyre inkább képessé válna egyszerre elfogadni és szolgálni a körülötte élőket. E helyett egy természetellenes állapot fenntartásával kell vesződnie, csűrve csavarva soha le nem tisztuló, sehova nem vezető érveléseket.