Törések vezetnek az új falak között,
Borzasztó az, amikor kint minden szép, könnyű és lebeg,
Ám a káoszról, amelyik beljebb van, már nem lehet beszélni,
Mert senki sem meri kimondani, hogy fájnak neki a mélyben lüktető sebek
Törések vezetnek, mersz-e menni rajtuk?
Útközben eltűnni százszor is a zúgó örömben,
S ájulni bele kínok sodrába, fürödni ezerszer könnyedben,
Hisz nincs íz, dal, nincs sírás nevetés, szenvedély, nincs semmi a formákon innen,
És nem lehet indulni, menni, jutni sehová, és nem lehet találkozni senkivel se könnyebben
