Van sok jó, és sok rossz is, és ebben nincsen semmi különleges,
Mindkettő emberi örökség, részünk, ahová oly gyakran visszatérünk,
Ám tudni kell megnevezni akkor is a szétmálló idők hitvány hagyatékát,
Tudni kell kimondani, hogy mi volt, és mi nem volt helyénvaló,
Hisz béna, merev szívek baját a konok hallgatás nem oldja,
Ki onnan indulni próbál, kőkemény falba ütközik,
Falba, mely nem enged,
Falba, mely mindenkit visszalök,
Falba, mely egyedül a beismeréstől ég át
Örökségeink
2014.07.18. 04:00 Petitprince
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kisbolygo.blog.hu/api/trackback/id/tr816517029
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
