Kisbolygó

Nem értem, mire vársz, hisz Te is nagyon jól tudod,
Hogy addig fogok Neked verset írni, és addig fogok szenvedni Érted,
Amíg a könny a szemedből ki nem csordul, amíg a szíved meg nem szakad,
És egész lényed nem válik olyan puhává, mint a párnára tett harang csendje

Mert egy nő attól lesz nő, és attól lesz szerelmes,
Hogy szánni, szeretni, elérzékenyülni, együtt érezni tud...
Tudom, hogy a világ mást mond, de a világ nem mértékadó,
Csaló, gaz, hazug, nem szeret, és rossz irányba visz el Téged,
Én viszont szeretlek, és jó sok éve nagy szeretettel tanítgatlak arra,
Hogy mi a dolgok egymásra következésének valódi rendje