Lehetnél ékessége a Földnek,
Lehetnél a díszem, sőt a szebbik felem,
Mért hervadozol? Konokul, csúful mért száradsz magadban?
Amikor virágozhatnál, s gyönyörködtethetnél velem?
Mérd hervadozol, Édes, Kis Napszínű Virágom?
Mért nem szólsz hozzám egy szót se...?
Pedig már régóta tudjuk mind a ketten,
Hogy nem jó ez így, mert addig nem leszünk azok,
akik együtt lehetnénk, amíg külön-külön élünk,
S ilyen bénán, szedett-vedetten