Édes Egyetlenem!
Ez most kinek a harca? Az én harcom Érted, vagy a Te harcod értem? Vagy a mi harcunk egymásért? És ha igen, akkor kivel harcolunk? Kivel harcolok én? Veled vagy magammal? És kivel harcolsz Te? Velem vagy magaddal? Vagy nem is harc ez, csak egy kibontakozás, egy szárba szökkenés természetes lépcsőit járjuk végig?
Megtörténik az a csúfság, hogy 7 év után tovább kell költöznöm valahová, mielőtt ismét találkozhatnék Veled? Én megteszem, de biztos, hogy ez jó? Biztos, hogy más lehetőség még mindig nincs?
Hogy lehetnénk azok, akiknek már régóta lennünk kéne, hiszen még mindig nem élünk együtt? Miről szól most ez a várakozás? Büszkeségről és balítéletről Jane Austen után szabadon? Akkor vegyél le egy másik könyvet a polcról! Vagy még mindig bátorság gyűjtésről? Ha igen, akkor úgyis el fogsz jönni, mert a visszafordulásban az életed végéig ott lüktetne a megfutamodás keserve. És ha úgyis el fogsz jönni, akkor mért nem lehet hamar "túl lenni" rajta? Egy foghúzás rosszabb, és azt is ki lehet bírni :-)! Majd kitalálok valami csillapítót, hogy ne fájjon annyira. Számíthatsz rám, elég ügyes vagyok...
Puszi az arcocskádra!
