Édes Egyetlen Egyem! A köd általában lassan oszlik, ez egy alaptulajdonsága, bár én egyszer-kétszer már láttam gyorsan tűnő ködöt is. A káprázatokról lassan derül ki káprázat voltuk, hiszen a káprázatosságnak pont ez a lényege, és valóban, sokszor a hosszú időn át tartó türelmes várakozás segíthet az átkok, a gonosz, bűbájos varázslatok megtörésében és a toronyszobába zárt királylányok kiszabadításában. Viszont várakozni nem elég, közben dolgozni is kell sokat. Kell rózsabozótot irtani, kell üveghegyeken átmászni, és meg kell ölni két tucat 24 fejű sárkányt. Na, hát én ezt már mind megtettem, annyi sárkány hever előttem kiterítve, hogy megszámolni sem lehet a tetemeket. Lehet, hogy nem olvasol meséket? Ha olvasnál, tudnád, hogy ilyenkor mi következik. Én olvastam sok mesét, de olyat egyet se, amelyben a lányon nem fogott volna a fiú áldozata. Ilyen mese nincs, nem is volt, nem is lesz soha. Az akaratos lányokkal előbb-utóbb mindig történik valami. Vagy megjavulnak és kivirágoznak, vagy nem javulnak meg, de akkor elfonnyadnak, ám ebben az esetben a Jóisten irgalmazzon nekik, meg a környezetükben lévőknek, mert a lejtő alja a szimpla fonnyadásnál sokkal lejjebb van, és hogy pontosan hol, azt megint csak néhány mesealak külleméből és belleméből lehet megtudni. Bocsi, de ez a helyzet, nem tudok, könnyebbet mondani... Gyere vissza gyorsan, várlak nagyon, szeretlek nagyon! Puszi az arcocskádra!
Ui: Ma se volt látogató, most már végképp nem tudom, hogy mi van Veled, 8 napon belül négy nullás nap, ilyen talán még soha nem volt a Kisbolygó történetében, viszont a két egymást követő látogató nélküli nap még mindig várat magára, vagyis legalább egy sanszom még mindig van, hát majd meglátjuk...
