Édes Egyetlenem! Hát ez most kivételesen nem sikerült... Pedig a feltételek tökéletesek voltak arra, hogy olyan szerelmesek, akik évek óta nem látták egymást, végre találkozzanak. A csípős hidegben alig voltak az utcán, a bódék többsége ki sem nyitott, illetve akkor már csak egy forralt boros kínálgatta a löttyét, ittam is belőle, míg Téged vártalak, nem volt rossz, de túl jó se, vagyis pont olyan volt, amilyennek ilyen körülmények között, egy kihalt tér kellős közepén egy forralt bornak lennie kell. Csend és nyugalom mindenütt, néhány elsuhanó párocska a kávézókból ki-be, vagy a téren át, néhány munkás ember innen-onnan hazafelé, nem sok, éppen csak mutatóban.
A rózsák halmozódnak, mert vettem újat, pedig még a szerdai is él. Az új rövid szárú, így könnyen el tudtam rajtani a kabátom alá, hogy meg ne fázzon. Ott volt nálam a meglepetés is, megborotválkozva, a dzseki alatt fehér ingben vártalak, vagyis a találka minden feltétele adott volt, egyedül Te hiányoztál hozzá. Filmet lehetett volna forgatni, egy romantikus vígjátékba nagyon beillett volna a jelenet. Vagy egy szerelmi drámába? Különben már régen gondolkozom azon, hogy megírjam az Igazából szerelem 2 forgatókönyvét. Ellentétben az első résszel, az egyetlen egy szerelmes párról szólna, természetesen rólunk.
Úgy látom, elég nehezen mozdulsz. Sok gond nyomja a szívedet? Sok mindentől meg kell szabadulni? Annyira nehéz megtenni azt a nyolcszáz métert, amely a Sólyom utcától a Kossuth tér sarkáig tart? Olyan nagy az a távolság? Hiszen itt vagy a blogon, szinte kiabálsz, hogy Gyuri, látod, vagyok, élek, tipródom, eljönni meg nem akarsz, nem tudsz? Akkor se lenne semmi, csak annyi hogy megtennénk az első lépést, és utána lehetne gondolkodni a többin. Az első lépés nehéz? Vagy azért nehéz, mert egyszerre akarsz nagyon-nagyot lépni, és azt fundáltad ki, hogy ha egyszer találkozol velem, akkor utána már mindig együtt leszünk? Vagy csak nagyon hideg van kint, és nem akartad kidugni az orrod? Az baj, mert tavasz soká lesz, meg kell szokni a téli időjárást is.
Ha egyszer eljönnél, utána elkezdhetnénk levelezni! Vagy beszélgetni! Leírhatnánk, elmondhatnánk egymásnak egy csomó mindent... Vagy nem ezt akarod? A nyakamba akarsz borulni anélkül, hogy egy árva szót is szólnánk erről a hét évről, említés nélkül akarsz megszabadulni ettől az életszakasztól. Nem bánom azt se, azt is el tudom képzelni, mint jó megoldást. Mindent el tudok képzelni, meg az ellenkezőjét is, csak azt nem tudom elképzelni, hogy a blogomat olvasgatod az utolsó ítéletig, a Kossuth térig meg nem tudsz elsétálni egyetlen este sem. Ezt az egyet nem tudom elképzelni! Lehet, hogy kicsi a fantáziám? Vagy túl nagy? Nyugi, csak viccelek, mert pont méretes :-)! Pont akkora, amekkora kell. És azzal a méretes fantáziámmal most kitalálom, hogy a következő alakalom január 6-dikán szerdán lesz, szerda, katolikus vízkereszt, ortodox karácsony, ünnep, ünnep, és még akkor milyen nagy ünnep lesz, ha eljössz. Értünk fog kongani a toronyóra este nyolckor!
Ahogy már mondtam, tudnék Nélküled élni, csak egyelőre semmi értelmét nem látom, hogy elhagyjalak. Nagyon szépen látszik az egész történeten, hogy dolgoztatlak folyamatosan, jelen vagyok az életedben, velem fekszel, velem kelsz lélekben akkor is, amikor praktikusan nagyon messze vagyunk ettől a móditól, miközben egy csomó egészen más irányú erőhatás is játszik Veled. Feszültség, ellentmondás, őrlődés, nem irigyellek, csak szeretlek! Ha nem akarod, nem segítek, akkor csak eljárogatok az OTP elé minden szerdán és szombaton este hónapokon keresztül, amíg ki nem tavaszodik, amíg el nem végzed magadban azt, amire a hét év is kevés volt. Ha akarod segítek, akkor viszont gyere el, hogy elkezdhessem a segítést. Arra is képes vagyok, ha kéred, mindent meg fogok tenni azért, hogy értsd magad, és értsd azt, amit csinálsz, és legyen célod, utad, szándék a szívedben, és attól szerelem is, mert a szerelem a tiszta szándékból fakad, nem másból. Másból legfeljebb ideig-óráig csillapítható testi gyötrelem fakad, biokémia, de annak magában az ember fejlődéséhez, növekedéséhez semmi köze sincs, boldogságát soha el nem hozza, előbb-utóbb üresen, kiégve hagyja ott azt, aki áldozatul esett neki. De hát ezt már mind a ketten tudjuk, hiszen nem vagyunk kicsik.
Nem erőltetem magam, mert nem biztos, hogy az a jó, de számíthatsz rám bárhogyan is döntesz. Ha egyedül kell járnom randevúzni, a rózsákról majd csinálok egy fotógyűjteményt, a képekből szerkesztek egy könyvet (már tudom, hogyan kell fotókönyvet szerkeszteni), és megkapod egyszer. Ha ez kell, ha ezt kéred, így szeretlek. Ha mást kérsz, akkor máshogyan, de ha meg se szólalsz, akkor csak találgatni tudok, és akkor ne kuncogj magadban, ha mellélövök, mert nem tehetek róla. Vigyázz magadra! Puszilgatlak, aludj jól! Itt a Bessenyei téren este negyed tíz van, és feltételezem, hogy Nálad is... Amíg nem mondasz mást :-)!
