Édes Egyetlenem!
Hétfő este 9 óra van, és ma még nem láttalak a blogon, és szombaton se, és a vasárnapi látogatóm kilétében sem vagyok biztos. Nem tudom, mi van Veled, de igazán nagy kár lenne, ha most tűnnél el, amikor olyan szépen alakulnak a dolgaink. Tényleg így van, hidd el. Az életem több területén értek nagyon pozitív élmények, egyedül Veled van még egy kis restanciám, de annak az alagútnak is látom a végét. Szépen, ügyesen közelítünk, és komolyan mondom, hogy ennyire jól még nem álltunk soha. Kérlek, ne add fel, ígérem, mindent megteszek Érted, amit csak tudok, és minden csorbát kiköszörülök. Érezned kell, hogy jó kezekben vagy. Ha nem pont most, akkor hamarosan, nagyon záros határidőn belül. Veled vagyok, nagyon szeretlek, és egyre világosabban látom, hogy mire van igazán nagy szükséged, és egyre világosabban látom, hogy azt képes is vagyok megadni Neked. Ne félj, bízz bennem, és bízz magadban is! Puszi az arcocskádra! Ne menj el! Ha eddig itt voltál, márpedig itt voltál, akkor most már ne menj el!
Ui: Jól vagyok, megérkeztem Bukarestbe, itt nagy hó esett a múlt éjjel, a román gyerekek ma nem is mentek iskolába, de mi azért dolgoztunk rendesen. Vigyázz magadra Te is!
