Édes Egyetlenem!
9:50-t mutat az óra, még van tíz perced, hogy minimális jelzést adj magadról, hiszen eddig még nem látok egyetlen pálcikát se. Menni fog, sikerülni fog? Én minden esetre nagyon szurkolok :-)! Már csak öt perc van hátra, mert közben ugrott a számláló, de pálcika még mindig nincs sehol! Jaj, jaj, jaj, most pedig már annyi sincs! Letelt és nem jöttél :-(((...
Látod, milyen vagy?! Nem elég, hogy a Kossuth térre nem jössz el, még egy ilyen ártatlan kis játékba sem akarsz benevezni! Pedig ettől aztán igazán nem sérültél volna be! Közben eltelt a nap, este lett, sőt éjszaka, tulajdonképpen nagyon jól sikerült minden, futottam egy jót a nagyon kulturált káposztásmegyeri fitness teremben, a szüleinkkel ritka jót beszélgettünk, a húgom és én, utána pedig egy egészen fantasztikus vacsorát hoztam össze a keresztfiammal, viszont azt nem tudom, hogy hogyan lesz ebből nekünk két hét múlva esküvő :-(((... Na, jó, tegyük fel, hogy Komlóskán kirándultál, és holnap akarsz választ adni a kérdésemre, vagyis egyelőre nem írok le semmit, viszont ha holnap sem a kért idősávban látogatsz meg, akkor annak lesznek következményei. Nem fogom a fejed venni, de nem fogom szó nélkül hagyni sem, már kigondoltam, hogy min fogok változtatni, ha holnap se lesz pálcika fél kilenc és tíz között. A szeretetemen nem, abban biztos lehetsz, de egy praktikus dolgon igen, viszont ne szaladjunk nagyon előre, várjunk holnap délelőttig, hátha időben érkezik az a kis jel, és akkor minden szankciót sztornózhatok. Most nem írok többet, mert fekszünk le, és zavarnám a lányokat, de nem ez az utolsó szavam. Puszilom az arcodat, és bízom Benned, hogy egyszer, nem is olyan sokára lesz bátorságod kibontakoznod a blogolvasás ködéből és megláthatom Mosoly utca felől közeledő alakod lágy vonásait a Kossuth tér sarkáról nézve.
Ui: Az egyetlen, ami kiűzheti belőlünk a magányt, az a másik szívverése a saját mellkasunkban (Ma olvastam egy könyvesbolt kirakatában.)
