Édes Egyetlenem!
Mi újság? Ma sem láttalak az időkapuban - lehet, hogy eltévedtél? Vagy elnézted az órát? Pedig ma még nem volt óraállítás. Én ma vettem egy új futódzsekit, citromsárga, de nagyon szuper, és futottam benne egy lazát a stadiban. Holnap nem fogok futni, de holnapután ismét megyek majd, Zolival tervezünk egy nagy bóklászást a Nyírszőlős, Kótaj és Kemecse irányába eső réteken és csatornapartokon. Sokáig nem tudtam futni, beteg volt a térdem, de most kezd visszatérni belé az élet, és emiatt nagyon boldog vagyok. Nagy terveim vannak a futással, de arról nem vagyok hajlandó írni, Neked kizárólag szóban adok tájékoztatást róluk, ha majd igényled. Mert eddig még nem igényelted, pedig rengeteg minden mást is tudnék mondani Neked. Tele van a Tisza, Tán még ki is szalad, Szívemben is alig Fér meg az indulat. Szeretsz, Rózsaszálam, Én ugyan szeretlek... Na, ez csak úgy véletlenül tört fel a mélyrétegeimből egész spontánul, ahogy a vulkán kiokádja magából a lávát :-)! (Tudom, hogy az eredeti versben nem a Tisza, hanem a Duna szerepel, de ennyi kis helyi adaptáció talán nem zaklatja fel nagy költőnk mennyországból ránk mosolygó lelkivilágát :-)! Viszont egy csomó minden más már rég oda van készítve a nyelvem hegyére, és az a csomó minden csak arra vár, hogy hallótávolságba kerülj tőlem :-)! Szóval jó lenne, ha jönnél, meg különben is mondtam már Neked, hogy lassan praktikusan is össze kéne raknunk az életünket, ha azt akarod, hogy ne a sors, meg én magam döntsek el mindent. Én szeretném, ha lenne beleszólásod, szeretném Veled végigbeszélni a körülményeket, az esélyeket, kidekázni mindent sok beszélgetéssel, sok közös gondolkodással. Gyere vissza, annyira kéne már, annyira nagyon, hidd el! Gyere le a Kossuth térre, gyere, öleljük meg egymást, szeressük egymást, hiszen az összes többi dolgot kipróbáltuk már, és egyikből se lett semmi! Puszi az arcocskádra!
