Édes Egyetlenem!
A boldogság egy utazás, a mosoly pedig a legstílusosabb poggyász, amelyet hozzá magaddal vihetsz. Ezt a fényreklámra írt bölcsességet ma olvastam a Bukaresti Repülőtéren, egy butik mellett leltem rá. Úgy hiszem, ez igaz, bár lehet, hogy nem pont azt értem alatta, amit a fényreklám kiötlője, de az nem számít! Egyébként hazaértem Romániából, a szatmárnémeti surranópályát választottuk immár másodszor, így igazán gyorsan el lehet jutni Románia egyik végéből a másikba, onnan pedig Magyarország északkeleti része, illetve Nyíregyháza csak másfél óra autóval. Az élet viszont ezzel se meg nem áll, se véget nem ér. Holnap még kedves megyeszékhelyünkön maradok, de péntek este ismét utazás, ezúttal Budapestre, ahol magán hétvége és három-négy nap munka következik, és csak utána lesz picit tartósabb nyíregyházi tartózkodásom ismét. Rengeteg új körülmény van az életemben, szívesen beszélgetnék Veled róluk, mert nem olyan természetűek, amely blogon keresztül is megosztható lenne, a lényegi részét még szóban se lesz könnyű átadni. Közben biztos, hogy Veled is történt ez-az, olyan események, amelyek Téged is megdolgoztattak valamelyest, és talán örömmel elmondanád egy részüket nekem. Vagyis megint csak az jön ki, hogy nagyon kéne találkoznunk. Nem akarok Neked semmi rosszat, amikor hívogatlak, sőt a legbecsületesebb és legtisztább ajánlatot teszem. Nem hamukázok, nem kábítalak, azt mondom, amit gondolok, hogy mellettem jó dolgod lenne, mert tudnánk egymást szépen szeretni, hiszen egy csomó körön már túl vagyunk mind a ketten. Próbálkozik az ember sok mindennel, de aztán rájön, hogy egyik sem az igazi, amíg nem szeret, viszont amikor már mer az életére úgy tekinteni, mint egy folyamatos kibontakozásra, nagyon szép dolgok kezdenek el történni vele. Engem Te szeretettel gyönyörű egyensúlyok felé tudnál segíteni, és közben én is megnyitnék egy csomó valódi távlatot a Számodra. Az a jó, ha férfi és nő így vannak, így élnek együtt, és így fejlődnek folyamatosan egymás jelenlétében. Az egészséges és motiváló mindkettőjük számára! A többi csak játszmázás, alakoskodás, a másik nem feltétlenül tudatos, de nagyon szomorú megvezetése mégis, amitől sem a megvezető, sem a megvezetett nem lesz boldogabb. Boldogtalanságból pedig már volt elég, hagyjuk abba, zárjuk le! Várlak, és felelősségtudattal gondolok arra, hogy el fogsz jönni, és remélem, hogy nem is sokára, hiszen bátorítalak rá folyamatosan. Puszilom az arcodat, vigyázz magadra!
Kis Herceged
