Édes Egyetlenem!
Mások életét mindenki meg tudná oldani egy szempillantás alatt, a magunkéval viszont általában nehezebben boldogulunk. Nem tudom, blogon megjelenő leveleim jelentenek-e Számodra hozzáadott értéket az úton, amelyen jársz, de remélem, hogy igen. Nem akarom megoldani a problémáidat, de szeretnélek inspirálni, új távlatokat nyitni Számodra, mert látom, hogy a régiek nem elégítenek ki. Nem tudom, hogy eltalálsz-e hozzám valaha is, de amíg nem zárul le a történetünk, addig nem tudok és nem is akarok másban gondolkodni, mint abban, hogy Te vagy a társam. Hiszen Te vagy a társam, ki más lenne?! Zavar gyakran, hogy sokat írok, megpróbálok majd rövidíteni. Nem akarok rábeszélő lenni, de közben érzem, hogy ha nem támasztom alá, nem emelem ki a helyzetünket amúgy is jellemző erővonalak üzeneteit, minden elkallódhat. Vagyis írok, és ha már írok, akkor azt írom le, ami bennem is előremutató, bízva abban, hogy Benned ugyanúgy az lesz. Szeretnélek, nagyon szeretnélek látni, rettenetesen hiányzol, de ha még nem megy a találkozás, akkor elfogadom így, és várok tovább, és közben igyekszem csinálni egy csomó jó dolgot. Szeretlek, jó lenne, ha jönnél már...
Kis Herceged
Ui: Szomorú voltam, amikor megláttam az alábbit! Hát ez a névnapod is Nélküled telik el :-(((...
